Kávássy János Előd: Nyugati szélben. Adalékok a magyar-amerikai kapcsolatok 1989-es történetéhez; gondolatok a kelet-európai és a magyar rendszerváltáshoz - RETÖRKI könyvek 11. (Lakitelek, 2015)
„És egyszer úgyis meg kell csinálni”
parlamentbe bekerülő pártok közül ma, 25 esztendővel később csak az MSZP és a Fidesz létezik önálló politikai erőként. Az 1990-es parlament három legerősebb pártjából az MDF 2011-ben, az SZDSZ 2014-ben feloszlott, a papíron még létező FKgP 2002 óta gyakorlatilag megszűnt politikai erőként létezni (az első szabadon megválasztott parlamentbe szintén bejutó KDNP ma gyakorlatilag a Fideszből lélegzik). Furcsa, s ugyanakkor sajátos tény, hogy a mintaadó nyugati demokráciák meghatározó pártjaival - gondoljunk a német CDU-ra és SPD-re, az angol Labourer és a Konzervatív Pártra, vagy az amerikai demokratákra és konzervatívokra - ellentétben a magyar rendszerváltó pártok gyorsan „elhasználódtak”: politikai presztízsük, hitelük, erejük és befolyásuk fokozatosan csökkent, végül nivellálódott. Nem kevéssé paradox módon, ma csak a sikeresen szociáldemokrata párttá rebrandingelt, valahai állampárt (nem ideológiai értelemben vett) örököse, a Magyar Szocialista Párt, s az 1990-ben a parlamenti küszöböt csak a második fordulóban elérni képes Fidesz - Magyar Polgári Párt létezik kontinuitással (s ez utóbbi teljesen mást és másképpen képvisel, mint a rendszerváltáskor). Hogy miért nem „történelmiesültek” a valaha meghatározó erővel és támogatottsággal bíró ellenzéki pártok? Nos, a változatos (s egyben változó) emberi habitusok és politikai ambíciók zajos, zavaros, bomlasztó és romboló összecsapásain túl mindebben nagyon is ott van a rendszerváltás maga. A rendszerváltáskor a hatalom alapvetően a pártban(!) és a magyar intézmény- rendszerben létező értelmiség elitjével tárgyalt, s nem valamely tömeges konszenzus kialakítására törekedett. A tárgyalásokban és alkukban kiforró demokratikus átalakulás (az elérhető politikai maximum) azonban nem szükségszerűen esett egybe az alapvetően jóléti rendszervált(oztat)ásra szavazó milliónyi választópolgár akaratával és (sokban naiv) vágyaival, elképzeléseivel.354 A 2010-es választás előtt (s részben még akkor is) Magyarországon „És egyszer úgyis meg kell csinálni.” 354 Elég csak az 1980-as évek második felétől „divatossá” vált, az osztrák „sógorokkal” való csalóka összehasonlításra gondolnunk. A földrajzi közelség, a hasonló méret, s nem utolsó sorban a majd négy évszázadnyi együttlétezés miatt sokan gondolták (és gondolják), hogy jogos és objektív összevetni és hasonlítgatni a két ország gazdasági teljesítményét. Azonban ez távol áll, és 1989-ben is távol állt a valóságtól. 2013-14-es, különböző szervezetek által készített összehasonlítások alapján az osztrákok saját GDP-jükkel a 28., míg mi az 58-59. helyen szerepelünk a világ országainak rangsorában; az egy főre jutó nemzeti jövedelem tekintetében Ausztria a 14-16., míg Magyarország a 47-54. Ennél is többet mond, ha szembenézünk a ténnyel, hogy utóbbi, a GDP per capita tekintetében Ausztria olyan országokat utasít maga mögé, mint Németország vagy Dánia, ergo 147
