Kávássy János Előd: Nyugati szélben. Adalékok a magyar-amerikai kapcsolatok 1989-es történetéhez; gondolatok a kelet-európai és a magyar rendszerváltáshoz - RETÖRKI könyvek 11. (Lakitelek, 2015)
„És egyszer úgyis meg kell csinálni”
Nyugati szélben minden alkalommal az a párt nyert, amely a legsikeresebben volt képes magát a nyugati, euroatlanti mintájú értékek képviselőjeként, illetve a „valódi” (persze mindig csak majdani) jólét megteremtőjeként megjeleníteni. Ezt a trendet csak a kapitalista fejlett világ 2008-ban globálissá váló gazdasági válsága, pontosabban annak meglehetősen brutális hazai lecsapódása fordította meg, ám addig mindez kétségtelenül a magyar belpolitikai paradigma alapvetései közé tartozott. Az emberek 2015-ben épp azért hajlandóak megkérdőjelezni a rendszerváltással modellként választott, és akkor etalonnak tekintett nyugati demokráciát (és nem a kapitalizmust!), mert annak magyarországi adaptációja negyedszázaddal a kommunista rendszer leváltása után sem volt képes az oly vágyott nyugati jólétet megteremteni. A számomra legmegdöbbentőbb ellentmondás az, hogy mára mind a magyar szellemi elit, mind a választó- polgárok egy része valamely ázsiai - kínai, koreai, szingapúri stb. — minta („harmadik utas”?) magyar adaptálásától reméli a hosszú évtizedek óta áhított, de soha el nem ért nyugati jólét megteremtését. Ebben az a kétségbeejtő, hogy miközben az európai jólét (Bécstől Londonig) kézzelfoghatóan ismerőssé vált, az ázsiai autori tér vagy diktatórikus példák valóságát az emberek nem ismerik, politikai működ(tet)ésüket pedig nem értik - csak a számokban megjelenő gazdasági sikert látják.355 (Miközben jómagam - történelmi analógiák alapján - a közelgő Pax Sinae elkerülhetetlenségét hirdetők táborát gyarapítóm, eszembe sem jutna az ázsiai kis- és nagytigrisek példáját - minden lenyűgöző voltuk ellenére sem - politikailag és társadalmilag mintának tekinteni.) a szomszédos jólétről alkotott szubjektív képünk távolról sem a nyugati kapitalizmus átlagát, hanem annak leggazdagabbjait, világviszonylatban a felső 10%-ot tükrözi. Ha figyelembe vesszük, hogy Magyarország milyen gazdasági mutatókkal indult 1988-90- ben, s hogy ráadásul azt több mint egy évtizednyi visszaesés követte, érthetővé válik az oly közeliinek tűnő), s mégis oly távoli jólétről szőtt álmok csalfa pszichológiája. 355 Az ázsiai kis- és nagytigrisek „ugrása” egyszerre volt ipari és innovációs. Ahogy a japán autógyártásban a Toyota, Nissan, Mazda ipari, úgy az elektronikában a Sony, Panasonic, JVC innovációs át- és kitörést jelentettek. Ezt másolva nőtt fel - csak a legismertebb és (ma) legsikeresebb példát említve - a koreai KIA, Hyundai, illetve a Samsung és az LG. Bár a kínai autóipar ma még kevéssé versenyképes (igaz, minden szakértő szerint még, ill. már ebben az évtizedben azzá válik!), a Huawei, HTC és Lenovo már megkerülhetetlen gyártók és piaci szereplők. Mindezen példákkal szemben nehéz lenne bármely magyar terméket vagy brandet említeni, s ez távolról sem a mindenkori kormányok hibája. 148
