Kávássy János Előd: Nyugati szélben. Adalékok a magyar-amerikai kapcsolatok 1989-es történetéhez; gondolatok a kelet-európai és a magyar rendszerváltáshoz - RETÖRKI könyvek 11. (Lakitelek, 2015)
„És egyszer úgyis meg kell csinálni”
„És egyszer úgyis meg kell csinálni.” reményeink szerint egyre jobban - megragadható, ám a teljes kép összerakásához még évtizedek kellhetnek. Hogy csak egyetlen példát említsek: a magyar és a regionális regime change ben tevőlegesen érdekelt hatalmak, erők, országok nemzetközi diplomáciai iratanyagának (hatványozottan igaz ez a különböző titkosszolgálatok archívumaiban őrzött [oda eltemetett?] dokumentumok tényanyagára) átfogó összefüggéseinek ismerete híján bizonyosan, legalább részben, torz képet kapunk. A máig kialakult rendszerváltás-kép a jövőben bizonyosan módosul. Lehet, csak némely részletében válik pontosabbá majd, de nagyon is lehetséges, hogy évtizedek múlva teljesen más képünk lesz az általam fentebb vizsgáltakról. A magam részéről (bevallottan, az írás folyamatában formálva saját koncepciómat), arra igyekszem rávilágítani, hogy a magyar rendszerváltás, annak megvalósult formájában, egyszerre volt a globális szuperhatalmi politika regionális lecsapódásának, az MSZMP a változások kényszerét érzékelő, elfogadó és arra reagáló elitjének, valamint az 1980-as évek legvégén politikai tényezővé váló magyar ellenzéki erők törekvéseinek eredménye. Bármely ettől eltérő, e három közül csak definiáltán az egyik szerepét kiemelő megközelítés, legyen az összeesküvés-elmélet, vagy valamilyen heroizáló narratíva, számomra elfogadhatatlan. Jelen pillanatban lehetetlen igazolni, hogy akár külső erők, akár az akkori hatalom, akár a demokratikus ellenzék önmagában képes volt eldönteni az események irányát, vagy irányítani azok alakulását. Csak gondolatkísérletként: merné valaki bizonyossággal állítani, hogy a Bush-adminisztráció a hidegháborút egyszer és mindenkorra lezárni igyekvő külpolitikája nélkül mindez ebben a formájában megvalósulhat? Vagy be kell látnunk, hogy (például) egy Kissinger-féle „új Jalta”, s az azt követő újabb détente alkalmat adott volna - Gorbacsovnak vagy bármely utódjának - a szovjet rendszer (legalább időleges) megerősítésére, s így a keleti blokk államainak saját rendszerkorrekcióik végrehajtásához? Úgy vélem, egy, a keleti blokkban unikálisan megvalósuló magyar és lengyel rendszer- váltás katonai agresszió nélkül, politikai és gazdasági eszközökkel is visszafordítható lett volna, ha a hidegháború egyéb körülményei, illetve kellékei változatlanok maradnak.349 349 Egy fenti, az általunk ismert, történelmi tapasztalatként megélt rendszerváltás külső környezetétől eltérő globális és regionális konstellációban végbemenő magyar rendszerváltás továbbra is a nyugati hitelezés és a szovjet, ill. orosz energiafüggés ollójában létezett volna. Nem nehéz olyan - kívülről és belülről is - tudatosan gerjesztett, gazdaságiból 145
