Kávássy János Előd: Nyugati szélben. Adalékok a magyar-amerikai kapcsolatok 1989-es történetéhez; gondolatok a kelet-európai és a magyar rendszerváltáshoz - RETÖRKI könyvek 11. (Lakitelek, 2015)
„És egyszer úgyis meg kell csinálni”
Nyugati szélben lett kiszivárogtatva, mintha az [mármint Kissinger terve - K. J. E.] árulás lenne.”290 „Az enyhülés nagyon is ott járt a fejemben. Amitől tartottam, az volt, hogy Gorbacsov - ahogy véleményem szerint azt a Reagan-adminiszt- rációval annak a végén tette - a nyájasságával csap be minket, semmint új rakétákkal. A veszély az volt, hogy ugyanazon csapdába esünk, mint az enyhüléssel. Azt mondtam, a [jó - K. J. E.] hangulat nem elég. A détente csupán [más - K. J. E.] légkör volt. Nem csak azt kell látnunk, ahogy Gorbacsov állítja, hogy a dolgok megváltoztak, hogy készen állunk megtenni ezeket a dolgokat s így tovább, de valódi tetteket is látnunk kell. Olyan fontos emberek, mint Maggie Thatcher és sokan a Reagan-adminisztrációból, azt mondták, a hidegháború véget ért. Én azt mondtam, a hidegháborúnak nincs vége. A hidegháború minden eleme még a helyén volt. Az egyetlen dolog, ami változott, a retorika volt... Ha ismét hagyjuk magunkat becsapni, ezúttal Gorbacsovtól, akinek valódi célja a Szovjetunió újraenergizálása és modernizálása, a Szovjetunió gazdaságának modernizálása, hogy így majd 290 Uo. 1989 januárjában, amint a Bush-adminisztráció hivatalba lépett, Kissinger Bush jóváhagyásával találkozott Gorbacsovval. A korábbi külügyminiszter egy érzékeny szovjet-amerikai megegyezés javaslatával állt elő: a Szovjetunió engedné a liberalizálás megtörténtét Kelet-Európábán, cserébe az Egyesült Államok ezt nem használná ki saját előnyére, a Varsói Szerződéstől szakítva el államokat. Miután a terv hírét kiszivárogtatták, az olyan kommentátorok, mint Zbigniew Brzezinski, rögtön „Jalta II-nek”, vagy „új Jaltának” nevezték, párhuzamot húzva az 1945-ös brit-amerikai-szovjet csúccsal, ahol Franklin Roosevelt elnök, [ugyan - K. J. E.] vitathatóan, de elfogadta Sztálin követelését, hogy ellenőrizhesse Kelet-Európát. Végül James Baker külügyminiszter nyilvánosan elhatárolta az adminisztrációt bármely hasonló tervtől...” Hanhimaki, Jussi M., The Flawed Architect: Henry Kissinger and American Foreign Policy, Oxford University Press. USA, 2004. 464. https://books.google.hu/books?id=pPjrpGUe7CEC&pg=- PA464&lpg=PA464&dq= 1989+kissinger+proposal+ne W+Yalta&source=bl&ots= 14L- 7fhXHy Y&sig=ICkSU1716L6HU_xwppTasKGs7LA&hl=hu&sa=X&ei=92rgVND- PFcHmUrKQgLAP&ved=0CB8Q6AEwAA#v=onepage&q=1989%20kissinger%20 proposal%20new%20Yalta&f=false (Utolsó letöltés: 2015. 07. 23.) A Kissinger-Baker konfrontációról, s így magáról a „Jalta II-javaslatról” (meglehet a kiszivárogtatás után a sajtóból) a magyar külügynek már április közepén voltak információi. Az 1989. április 19-i jelentés készítője szerint az adminisztráció Brzezinski könyvében, a Grand Failure-ben nyíltan leírtakat követve, a szovjetekkel folytatott nagyhatalmi tárgyalások helyett a keleti blokk országaiban igyekezett változásokat előidézni, hogy azok Moszkva provokálása nélkül a demokrácia és a piacgazdaság felé forduljanak. Ez, az összefoglaló szerint, ekkor Lengyelországot és Magyarországot, majd akkor várhatóan legközelebb Csehszlovákiát jelententette. MNLOL 4—5 002049/2. 110
