Kávássy János Előd: Nyugati szélben. Adalékok a magyar-amerikai kapcsolatok 1989-es történetéhez; gondolatok a kelet-európai és a magyar rendszerváltáshoz - RETÖRKI könyvek 11. (Lakitelek, 2015)
„És egyszer úgyis meg kell csinálni”
,És egyszer úgyis meg kell csinálni.” nagyobb erővel versenyezhessenek, az végzetes hibát jelentene.”291 Bush elnök (méltán híres) nemzetbiztonsági tanácsadójának szavaiból kiviláglik, hogy az 1989-ben hivatalba lépett adminisztráció a szovjetek ambíciói és szándékai mellett saját politikai holdudvarával is meg kellett küzdjön saját szuperhatalmi paradigmájának kialakításakor. A hidegháborút Ronald Reagan személyes eltökéltségétől hajtott292 két adminisztrációja nyerte meg, ám ez távolról sem volt azonos a cold war („hidegháború”) lezárásával, ahhoz új szemlélet, s nem kevéssé új politika kellett. Az USA globális szupremáci- ájának kialakításához a reagani alapok folyamatos továbbfejlesztésére volt szükség, nem hagyva sem időt, sem teret Moszkvának, hogy saját javára fordíthassa a fegyverkezési verseny lezárulásából (elvesztéséből) felszabaduló szellemi, fizikai, anyagi kapacitásokat. A gorbacsovi vezetést politikailag nyíltan támogató293 Washington valójában azon igyekezett, hogy még 291 „Természetesen nagyon is közelről figyelhettem a Reagan-adminisztrációt, s volt néhány dolog, amelyet csodáltam, s olyan is amit nem. [...] A Reagan-stratégia főbb elemeivel egyetértettem, de bizonyos esetekben azt gondoltam, hogy az rossz.” Brent Scowcroftot katonaként megrémítette a Ronald Reagan által sokszor hangoztatott (az utókor által oly gyakran elfelejtett) teljes nukleáris leszerelés - egyszerre végtelenül emberi, s legalább ugyanennyire naiv - elképzelése, és nem értett egyet a középhatótávolságú rakéták leszerelésével. Scowcroft tábornokként gondolkodva úgy vélte, az európai INF fegyverzet csökkentése aránytalan előnyhöz juttatta volna a szovjeteket egy, a hagyományos erők jelentős túlsúlyára alapozott offenzíva megindításakor. Uo. (Hogy Reagan elnök milyen mértékben hitt a nukleáris leszerelésben, azt jól példázza egy 1986. február 2-i, Gorbacsov korábbi üzenetére válaszként született nyolc oldalas levele. Ebben Ronald Reagan a nukleáris robbanófejek 50%-os csökkentését, és a középhatótávolságú atomfegyverek 1989-re való teljes leszerelését javasolta. Reagan levele Gorbacsovnak. A The National Security Archive 2015. március 11-i közleményének dokumentumai alapján. http://www2.gwu.edu/~nsarchiv/NSAEBB/ [Utolsó letöltés: 2015.07.23.]) 292 Reagan és Bush adminisztrációinak prominensei minden véleménykülönbség, vagy akár az elnök személyét érintő kritika ellenére is elismerik, hogy Ronald Reagan volt az, aki a legeltökéltebben küzdött a hidegháború egyértelmű amerikai megnyeréséért és lezárásáért. 293 Miközben Gorbacsov az 1990. nyári washingtoni csúcson Moszkva és Washington szoros együttműködését hangsúlyozta, figyelmeztetve, hogy anélkül „a változások gyors üteme Európában a két ország érdekeinek valódi ütközését okozhatta volna, mint ahogy az ember gyufát érint egy máglyához”, valójában már egyre kevésbé volt abban a helyzetben, hogy feltételeket szabjon, mert az omladozó szovjet rendszernek mielőbb külső forrásokra volt szüksége. Beszédes tény, hogy egy a csúcs szovjet értékelését összefoglaló amerikai jelentés szerint annak hírértéke másodlagos volt a szovjet átlagemberek az 111
