Kávássy János Előd: Nyugati szélben. Adalékok a magyar-amerikai kapcsolatok 1989-es történetéhez; gondolatok a kelet-európai és a magyar rendszerváltáshoz - RETÖRKI könyvek 11. (Lakitelek, 2015)
„És egyszer úgyis meg kell csinálni”
„És egyszer úgyis meg kell csinálni.” kelet-európai regime change-dzsek („rendszerváltozások”) legkonzekven- sebb ideológiai hátterévé vált, hiszen a Német Demokratikus Köztársaság totális rendszerváltással, s nem bármiféle rendszerváltoztatással nézett szembe,288 így a társadalmi forrásban és átalakulásban vezető Magyarországot és Lengyelországot késéssel követő szatellitek különböző politikai erőinek már semmiféle kétsége nem lehetett afelől, hogy az Egyesült Államok kormányzata milyen jövőt vizionál és támogat a térségben. Az ekkor kialakuló globális Pax Americanara és Kelet-Európa kommunista rezsimjeinek bukására, a liberális demokráciák régióbeli kialakulására azonban nem szabad evidenciaként tekintenünk, még az akkori amerikai politikai establishment szándékait illetően sem. A már beváltnak gondolt (s véleményem szerint nem kevéssé annak hazudott) megközelítések és eszközök használata, illetve a politikai meg nem értés, rövidlátás nagyon is jelen volt. Hadd idézzek itt mindkettőre egy-egy példát: előbbire a Henry Kissinger-féle détente felélesztésének felvetését, utóbbira a Reagan-admi- nisztráció prominenseinek véleményét - mindkettőt a lábjegyzetben már citált Brent Scowcroft visszaemlékezésének fényében. „Felfogásomnak, azon világról, melybe intellektuálisan ekkor léptem be, egyre mélyebbre és mélyebbre ásva magam a külpolitikában, nem volt része egy amerikai-orosz konfrontáció nélküli világ. Gondoltam, hogy egy ponton az majd véget ér? Igen. Tudtam, hogyan fog véget érni? Nem. Gondoltam, hogy végül a Szovjetunió változni fog, de ahogyan végül megváltozott, az túl volt azon politikai kereten, melyben én gondolkodtam.”289 „Az adminisztráció kezdetén Kissinger előállt egy javaslattal, de nem emlékszem ennek a részleteire. Ez egyfajta [új - K. J. E.] Jalta volt. Nagyban különbözött az enyémtől [Scowcroft javaslataitól - K. J. E.], ez inkább Európa détente-jellegű felosztása lett volna. Valami olyasmi volt, hogy többet tennénk a haderő ügyeiben, de meghagynánk a kulturális és társadalmi kontrollt a szovjeteknek, vagy valami hasonló. Finoman fogalmazva, kevéssé szimpatizáltam ezzel, és Baker kiszivárogtatta a sajtónak. Kissinger nagyon dühös volt emiatt, mert úgy 288 Scowcroft szerint 1989 őszéig, az adminisztráció Kelet-Európára, és nem a német kérdésre, pláne nem az NDK-ra koncentrált. Az újraegyesítés azután „hihetetlen sebességgel” vált megkerülhetetlen és megoldandó kérdéssé, melyben maga Bush elnök képviselte a leghatározottabb és legtámogatóbb magatartást, evidenciaként kezelve a mielőbbi újraegyesítést. Uo. 289 Uo. 109