Kávássy János Előd: Nyugati szélben. Adalékok a magyar-amerikai kapcsolatok 1989-es történetéhez; gondolatok a kelet-európai és a magyar rendszerváltáshoz - RETÖRKI könyvek 11. (Lakitelek, 2015)
„És egyszer úgyis meg kell csinálni”
Nyugati szélben Gorbacsov legbensőbb bizalmasai közé tartozó Alekszandr Jakovlev270 jelentést kért a Szocialista Világgazdasági Intézettől (Bogomolov Intézet), az SZKP KB nemzetközi osztályától, a Külügyminisztériumtól és a KGB-tői a keleti blokk egészéről, illetve annak egyes államaiban a fejlődés várható perspektíváiról.271 Bár a KGB elemzését nem ismerhetjük, a másik három jelentést már többen publikálták és elemezték. A fenti amerikai prognózisokhoz képest a legjelentősebb eltéréseket a szovjetek saját jóval sokszínűbb és részletesebb információi, a konkrét forgatókönyvek teoretikus megfogalmazásának igénye, s a nyilvánvalóan megjelenő ideológiai háttér (korlátái) jelentik, illetve az, hogy ezen összegzések egyike sem foglakozik a direkt szovjet befolyáson kívül eső Jugoszláviával. A három jelentésből (e sorok írója számára vállaltan meglepő módon) a legkonzervatívabb szcenáriókat az Eduard Se- vardnadze vezette külügy jegyezte, a legrealistább eshetőségek ugyanakkor a Bogomolov Intézet anyagában272 szerepelnek; az SZKP KB Nemzetközi 270 Egyáltalán nem mellékes, hogy Jakovlev 1988 novemberében először Budapesten, majd Prágában járt. Tapasztalatai és megbeszélései nagyban befolyásolhatták a szatellitek jövőjét elemző jelentések későbbi megrendelésében. 271 Ezek értékelésében - elfogadva és egyetértve az ott leírtakkal - a továbbiakban alapvetően Dr. Keskeny Ernő A magyar-orosz kapcsolatok története a rendszerváltoztatástól az ezredfordulóig (1988-2002) című, 2010-es doktori disszertációjára hagyatkozom. http://doktori.btk.elte.hu/hist/keskenyemo/tezis.pdf (Utolsó letöltés: 2015.07. 23.) 272 Az első lehetőség: „zökkenőmentes demokratizáció és a szocializmus egy új formájának bevezetése az uralkodó párt vezetésével. Nem lehet kizárni, hogy e szerint a változat szerint a kormányzati hatáskörök kérdésében engedményeket kell tenni, nem lehet kizárni, hogy az önkormányzatiság nagyobb szerepet kap. Hogy a politikai életben megnő a súlya a képviseleti szerveknek, ami a konstruktív ellenzéket tulajdonképpen bevonja a társadalom irányításába, sőt akár a hatalomért folyó küzdelem egyik erejévé teszi. Ez a parlamentáris vagy elnöki szocializmus felé vezető út néhány ország (LNK, MNK, CSSZSZK) esetében számunkra kedvező lenne.” A második lehetőség az úgynevezett „reaktív változás” volt: „Ez az eddig történtek közvetlen folytatása volna úgy, hogy egy miniválság után az uralkodó párt újabb és újabb engedményeket tesz. Ez a forgatókönyv lehetővé teszi számunkra a legrosszabb - a politikai földcsuszamlás - elkerülését, ám végső soron a politikai élet perifériájára taszítja a pártot, erősíti a pesszimizmust, erősíti a kételkedést a szocializmusban, egyre mohóbb követelésekre sarkallja az ellenzéket, és fokozatosan felkészíti a társadalmat a szocializmus kereteiből történő kilépésre.” Az intézet által vázolt harmadik opció szerint az események menete „nyíltan konzervatív cselekvési tervre épülne, korlátozott reformokat eredményezne, leginkább csak a gazdaságirányítás területén, és a szovjet peresztrojka aktív elutasításával érne fel. Ez az irány azt is jelenti, hogy a jövőben nem lehetne kizárni egy adott válsághelyzet erőszakos megoldását sem, mely akár a társadalmi feszültségek kirobbanásával is együtt járhat, 102
