Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Jeles napok, jeltelen ünnepek a diktatúrában. Pillanatképek a kommunista emlékezetpolitika valóságából - RETÖRKI könyvek 10. (Lakitelek, 2015)
1. Diktatúra és hit
jelenítette meg. Ha felidézzük a távol-keleti szocializmusról készült képsorokat, valószínűleg nehezen képzelhetünk el Fourier vagy Owen falansztereinek jobban megfelelő világot. A felszínen szinte tapinthatóan hömpölyög az egységes lelkesedés a materiális célokért: az eszmerendszerből a transzcendenst teljesen kivonták. Maradt az óriási portré a hús-vér vezetőről, például Maóról - de ez Kádár Jánossal sem volt másképp: az ideológiai alap és cél hasonló volt. A felszín alatt pedig egyetlen alapvető rendezőelv működött: a félelem. A rendszer vallásos rítusokat pótolni igyekvő, öntömjénező szólamain túl Kínában például a folyamatos önigazoló kijelentésekkel párhuzamosan egyéb eszközöket is bevetettek, vagy inkább ráerőltettek a tíz- és százmilliós alávetett népességre. Ilyen volt - elsősorban a hatvanas évek úgynevezett kulturális forradalmának idején - a „forradalmi tömegbírálat”, mely során a káderek által nyíltan vagy burkoltan megtámadott személyekre a munkahelyi vagy lakóközösségi kollektíva többségét mintegy ráuszítva, súlyos vádakat szórtak. Ennek következményeként a porig alázott, leminősített, lefokozott és száműzetésbe kényszerített embereknek gyakran a halálos ítélettel is szembe kellett nézniük. A kommunizmus megjelenése óta a történettudomány mellett a filozófia és a vallástudomány is foglalkozott azzal, hogy az új rendszer alapelvei között felbukkant az eredeti szakralitás tagadása, és azzal is, hogy mind eszmei töltését, mind külső megjelenését tekintve a szocialista vezetők szembeötlően törekedtek arra, hogy a marxizmus-leninizmus ideológiája a lelki szintéren is pótolja a kiiktatott hagyományos vallási tartalmat. A húszas években a Szovjetunióból emigrációra kényszerített, a cári rendszerrel és a bolsevizmussal egyaránt szembenálló keresztény egzisztencialista Nyikolaj Bergyajev korán felvetette a kérdést, hogy miért van mégis szakrális jellege, karaktere az orosz kommunizmusnak? Bergyajev az Új középkor című könyvében érdekes és meglehetősen komplex okfejtésben írta le, hogy a pravoszláv vallásosságnak köszönhetően Oroszországban még a szocializmusnak is olyan szakrális jellege van, amelynek következtében majdnem egyházi szerepet képes betölteni. Bergyajev az orosz kommunizmust az egykor volt középkori vallásosság szakrális jellegétől megfosztott, modem változatának nevezte, mert - mivel a felvilágosodás nyomdokain járt - megszüntette a reneszánsz humanizmusát és individualizmusát Halmy Kund: A szakralitás pótlásának kísérlete 21
