Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Jeles napok, jeltelen ünnepek a diktatúrában. Pillanatképek a kommunista emlékezetpolitika valóságából - RETÖRKI könyvek 10. (Lakitelek, 2015)
1. Diktatúra és hit
Jeles napok, jeltelen ünnepek- ahol valóban az ember volt a középpontban és az emberiséget a régi középkorhoz hasonlóan magasabbnak hirdetett elvek alá rendelte.18 Azonban ezek nem szakrális, magasabb rendű lelki és szellemi tudat- tartalommal megtöltött elveké - ellentétben a régi középkori vallásossággal hanem az isteni tartalomtól megfosztottak, lévén a kommunizmus ateista, látszólag humanista, valójában szélsőségesen dehumanizált, a valóságtól elszakadt eszmerendszer. A filozófus, bízva tulajdonképpen a lehetetlenben, úgy gondolta, bizonyos „tradicionalista reménykedőként”, hogy az új, ideális középkor valódi eljöveteléhez arra van szükség, hogy a kommunizmus vallásos szellemiséggel töltődjék meg. A kommunizmus lelketlen, gépi, ipari mega- lomániája helyett szerinte vissza kell térni a céhes iparra, ahol a minőségi munka a fő, illetve vissza kell térni a vallásos istenhithez. De továbbvíve ezt a gondolatot - és immár elhagyva Bergyajevet -, ez a folyamat a kommunizmus alaptermészetéből adódóan soha nem mehetett végbe, a kommunista doktrína nemhogy nem tűrte a vallásosság reintegrációját, de a hagyományos közösségszervező erők, így az egyházak teljes kiszorítását tűzte ki célul mind a hétköznapok, mind az ünnepnapok világából. Az idő múlásával már sokkal egyértelműbben megítélhetjük a kommunizmus vallásossághoz való viszonyát. A megvalósult szocializmus évtizedei nem hagytak kétséget az ún. történelmi materializmus alaptermészetéről és gyakorlati működéséről. Dr. Pálvölgyi Ferencet idézve, a pozitivista, materialista szociológiai elméletek szerint a vallás lényege a legitimáció, az uralkodó osztály hatalmának megőrzése. Marx „a nép ópiumának” nevezte a vallást, de a vallás lényegéről valójában semmit sem mondott, filozófiai, ontológiai magyarázatot nem adott, kizárólag politikai céljai vezették, melyek csak a hatalom megszerzése és megtartása felé mutatnak.19 Arról is megfeledkezik (vagy nem bontja ki jobban), hogy a kommunizmus osztálymentes társadalmának eszméje, ideológiája ugyanaz a „kábítószer”, mint amit a vallásban kritizál. Sőt több annál. 18 N. A. Bergyajev: A jelenkori kultúra válsága. In: Korunk, 1926. április 19 Dr. Pálvölgyi Ferenc: A reformpedagógia vallásos dimenziói, 4. https://btk.ppke.hu/- uploads/articles/180416/file/A%20reformpedag%C3%B3gia%20vall%C3%Alsos%20di menzi%C3%B3i%20%28PF%29.pdf (Utolsó letöltés: 2015. július 29.) 22
