Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Jeles napok, jeltelen ünnepek a diktatúrában. Pillanatképek a kommunista emlékezetpolitika valóságából - RETÖRKI könyvek 10. (Lakitelek, 2015)
3. Diktatúra és külvilág
Jeles napok, jeltelen ünnepek tudtak volna elérni Londonban, ami a kapcsolatok ezen szakaszában szintén kritikus fontosságú lehetett volna a többi kérdésben való előrelépést tekintve. Lázár György és Geoffrey Howe találkozójáról érdemben egyedül a koreai incidensről való heves magyar megnyilvánulást érdemes megjegyezni. A britek szerint a „nem túl inspiráló”62 Lázár a fegyverkezési kérdésben „nem volt járatos”,63 a KAL 007-ről pedig a következő álláspontot képviselte: „Nem az oroszok szervezték meg, hogy a repülő szovjet légtérbe kerüljön, és „bizonyos funkciókat ellásson”. Ami legfőképpen sokkolta a magyarokat, az az, ahogyan emberek azt várták, hogy így bánhatnak egy független állammal anélkül, hogy viselniük kellene a következményeket.”64 Láttuk, hogy az eszmefuttatás nem nyerte el a britek tetszését, és kétséges, hogy közelebb hozta volna a magyar célok elérését. Marjai József viszont egész évben keményen és a maga módján hatékonyan küzdött a magyarországi célok sikeres érvényesítésért: korábban Londonban még Margaret Thatchert is sikerült pozitív módon meglepnie,65 és Howe látogatásakor hazai pályán is próbálta előrébb vinni az államközi kapcsolatokat, valamint síkra szállt a magyar EGK-célok eléréséért. A Minisztertanács elnökhelyettese felső szintű magyar társaival66 ellentétben teljesen mellőzte a feszültséget gerjesztő ügyeket, és konkrétabb érvrendszerrel próbált hatni a praktikus gondolkodású, közgazdasági végzettségű angol külügyminiszterre. Érvelésének középpontjában az állt, hogy a magyarok semmi olyasmit nem kémek, ami a Nyugat érdekeit sértené, és Magyarország igenis különbözik a többi KGST-országtól, a jelenlegi szabályozások pedig az esetleges pozitív megkülönböztetés helyett éppen negatívan 62 Freedom of Information. Secretary of State's Meeting with Prime Minister Lazar, Foreign Office Papers, ENH 027/3, 1. 63 Uo. 64 Uo. 2. 65 A brit miniszterelnök a következőket írta önéletrajzában: „Egy ponton Marjai, a profit és ösztönzők fontosságát megjegyezve, kijelentette, hogy a kormánynak nem célja a pénzosztás, hiszen a kormánynak nincsen pénze. Hozzáfűztem, hogy ezek a megjegyzések akár az egyik beszédemben is szerepelhettek volna.” Thatcher 1993, 454. 66 Veress Péter miniszterrel természetesen szóba kerültek a szakpolitikai kérdések, de a Külkereskedelmi Minisztérium vezetője aligha tudott akkora súllyal fellépni, mint Kádár, Várkonyi, Lázár vagy Marjai. 200
