Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Jeles napok, jeltelen ünnepek a diktatúrában. Pillanatképek a kommunista emlékezetpolitika valóságából - RETÖRKI könyvek 10. (Lakitelek, 2015)
2. Diktatúra és nemzet
Jeles napok, jeltelen ünnepek „Magammal, a világgal megbékéltem már, gyógyított az idő is. A megbocsátás útját, azt hiszem, nehezen tudjuk egészen végigjárni. Emberileg meg kell érteni azokat, akik nyilvánosan ma gyászolják halottaikat.”29 Ehhez a kérdéshez kapcsolódik Hollán Zsuzsa felszólalása is, aki elégedetlenségét fejezi ki a Nagy Imre-temetés ámyalatlanságával kapcsolatban, mert mint mondja: „Tóth Ilonáért ugyanúgy kioltottak egy fáklyát, mint Nagy Imréért, és azzal a jelszóval, hogy köztünk maradsz, velünk vagy. Azért a Tóth Ilonáért, aki benzinnel, intravénásán gyilkolt, vagy éppen a sebészkésével. [...] Ez nem a nemzeti megbékélés ügyét szolgálja. A nemzeti megbékélés ügyét csak egy igazságos, tehát minden oldalnak minden fájdalmát, minden szörnyűségét tekintetbe vevő egyezség szolgálhatja.”30 Visszatérve Grósz Károly programadónak is tekinthető beszédéhez, itt a nemzeti megbékélés retorikai forgatókönyvéhez kapcsolódóan egy másik fontos elem is megjelenik. Grósz - nem a legtökéletesebb magyarsággal - felteszi a kérdést ’56 problematikája kapcsán: „Ez-e a magyar társadalom legfontosabb problémája?”31 Ez a demagógnak ható kérdés szervesen kapcsolódik a nemzeti megbékélés retorikájához. A múlt sérelmei felett való kesergés, vagy ahogy Grósz Károly fogalmaz, „a köldöknézegető múltba nézés” mint választható lehetőség adva van a magyar társadalom számára. Ugyanakkor, ha a társadalom ezt az utat választja, a kibontakozás lehetőségét veszi el magától. Az ország nagyon mély gazdasági válságban van, és a nemzeti egység az egyetlen lehetőség arra, hogy e válságból kilábaljon. A nemzeti egység feltétele azonban a sérelmek elengedése. A párt ezt a gesztust már megtette, ez a feladat most már a társadalomra vár, hogy elindulhasson a kibontakozás útján. Akik e gesztust nem képesek megtenni, akik továbbra is a múlt kérdésein rágódnak (amelyek ebben az aktuálisan nehéz helyzetben kérdéses, hogy a magyar társadalom legfontosabb problémáit jelentenék), azok a magyar jövő elvesztésének lehetőségével játszanak.32 Ahogy Mező Imréné a fentebb már idézett levelében 29 Mező Imréné: Lehetőséget adni a megbékélésre. Népszabadság, 1989. június 8. 30 MSZMP KB 1989. évi jegyzőkönyvei, 1172-1173. 31 MSZMP KB 1989. évi jegyzőkönyvei, 11. 32 Jellemző, hogy a KB-ülésen annak az álláspontnak, hogy a magyar társadalom legnagyobb problémája nem az, hogy mi történt 1956-ban, egyik leghangosabb szószólója az ifjúság képviselője, a KISZ főtitkára, Nagy Imre volt. 130
