Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Jeles napok, jeltelen ünnepek a diktatúrában. Pillanatképek a kommunista emlékezetpolitika valóságából - RETÖRKI könyvek 10. (Lakitelek, 2015)
2. Diktatúra és nemzet
az emigráns magyarság jövőjére tekintve. Csurka részben hasonló gondolatokat pedzegetve büntetőjogi kategóriába helyezte a kérdést: abszurd, hogy a segítségnyújtás elmulasztását a magyar jog bünteti, ugyanakkor „sokmillió magyarnak nincs meg a lehetősége, hogy segítséget nyújtson elgázolt, vérző magyaroknak”.84 Borbándihoz hasonlóan úgy látta, hogy „a magyar mint magyar, mint állami és nemzeti szuverenitás, mint egység nem tehet semmit”.85 Míg Borbándi szerint optimizmusra legfeljebb az anyaország magyarjainak lehet okuk - mivel a kádári enyhülés még nem érte el a maximális szintet, az tovább fejleszthető86 -, addig Csurka éppen ellenkezőleg, a múltból, az elbukott „gyönyörű szent forradalmunk” erejéből építkezne, amely „meg is tisztított bennünket. Most fáradtak vagyunk, bénultak, és kiürült tekintettel ladikázunk életünk pangó vizén, de még élünk, és még egyszer teli tudjuk szívni a tüdőnket, és meg tudjuk mutatni a világnak, hogy mire vagyunk hivatva a Kárpát-medencében.”87 Részben a forradalomnak köszönhető, hogy létrejött egy kicsiny mag, amely „kezdi belakni a földet és kezdi leverni szellemi lakhelyének sátorrúdjait szerte a világon”. Egy öntudatos, tisztán látó, szolgálatra önzetlenül kész, kis csoport - határon és tengereken innen és túl amelynek segítségével terjed „az önmagunkért való egyetemleges felelősség gondolata”88 (azaz, az itt név szerint nem, de gondolatilag idézett Szabó Dezső szavaival: „minden magyar felelős minden magyarért”). (Kiemelés az eredetiben - N. Z.) „Forradalmunk azonban igazi arcunkat mutatta fel. Most már bátran nézhetünk akárki szemébe” - teszi hozzá Csurka, immár Hamvas szellemében,89 de a befejezés már Ady eltévedt lovasát parafrazálta: „Ez, ami most kezd kialakulni a világban, az összetartozás felismerése és a sorsközösség vállalása, azzal a reménnyel kecsegtet, hogy az »eltévedt lovas« rátalál a maga útjára. De hát miért is ne? Hiszen mi az abszurditás hősi népe vagyunk. Voltunk és leszünk. Miért is Jeles napok, jeltelen ünnepek 84 Csurka, 1986, 407. 85 Csurka, 1986, 408. 86 Borbándi, 1986,401. 87 Csurka, 1986, 408^109. 88 Csurka, 1986, 409. 89 Csurka, 1986,409. Hamvas Béla Patmoszában feltűnő hasonló gondolatot - . .a megaláztatásra adott válaszban az ember valódi színvonala tűnik elő” - idézi Szekér-Riba, 2014, 16. 114
