Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Jeles napok, jeltelen ünnepek a diktatúrában. Pillanatképek a kommunista emlékezetpolitika valóságából - RETÖRKI könyvek 10. (Lakitelek, 2015)
2. Diktatúra és nemzet
Jeles napok, jeltelen ünnepek történtek után az Októberi Felkelést, alighanem azt felelném, hogy másképpen, bizakodóbban, józanabbul, mint győzelme, majd bukása - azaz erőszakos eltiprása után.”60 Az ’56-os október itt heroikus, drámai erőfeszítésként tűnik fel, amely egy reménytelennek látszó helyzetben, idegen hatalmak ellen bizonyította be, hogy az emberi méltóság akár az életnél is többet jelenthet - s mint ilyen teljesen idegen az „erkölcsetlen realitásokkal” kiegyező korszellemmel: „Negyvennyolcas torlasz - az atomkorban.”61 Peéry elismerte: közel a szabadságharc letiprásához a „megérte-e” kérdésre tagadólag felelt volna. A helyzet azonban megváltozott. Borsody írásához hasonlóan 1976-ban már árnyaltabban szemlélte a történteket: bár „nem lehet sem felejteni, sem megbocsátani”, mivel a nemzet ’56-ban nemcsak túllépett a régi kereteken — ahogy a csehek ’68-ban de „elemi erővel” szét is törte azokat, nem volt mód visszatérni ugyanoda. Amit tehát sokan hibaként jellemeznek - hogy a forradalom, mondjuk úgy, nem maradt a „legalitás” útján Peéry- nél pontosan erényt jelent, bizonyos áldozatot egy jobb jövőért. „A Pesten elzuhanó Sztálin-szobor magyar és világtörténelmi korfordulót jelez.”62 Az Új Látóhatár szerzői közül az elsők közt ismerte fel és társította ’56-hoz, hogy „a nagy nehezen talpra álló, helyesebben talpra állított hatalomnak a kormányzás új útjait kellett megkeresnie. [...] Október ésszerűbb, normálisabb, emberségesebb kormányzati stílusra szorította a feletteseket. Ezzel a kerülővel a levert forradalom győzedelmeskedett itt a szolgaság, korlátoltság és embertelenség szelleme fölött.”63 (A kiemelés az eredetiben - N. Z.) Azaz, Kossuthot idézve: „Ámbár hazánkat nem mentettük meg, de a zsarnokságnak útját álltuk.”64 A szabadságharcot leverők és az azt elárulok tehát pontosan a szabadságharc miatt - és az annak megismétlődésétől való félelmükben - nem tudták a régi módon gyakorolni a hatalmukat. mint a Sarló mozgalom egyik vezetőjét 1938-ban elbocsátották állásából. Pozsonyban a Magyar Hírlap és az Esti Újság munkatársa. Szlovákia német megszállása után Magyar- országra telepedett, Mosonmagyaróváron és Sopronban tanított. A forradalom bukása után Nyugatra menekült, ahol könyvtárosként tevékenykedett. In: Borbándi, 1992, 287-288. 60 Peéry Rezső: A zsarnokságnak útját álltuk. Októberről húsz év után. 1976, 281. 61 Peéry, 1976, 283. 62 Peéry, 1976, 284-287. 63 Peéry 1976, 287. 64 Peéry, 1976,287. 108
