Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Jeles napok, jeltelen ünnepek a diktatúrában. Pillanatképek a kommunista emlékezetpolitika valóságából - RETÖRKI könyvek 10. (Lakitelek, 2015)

2. Diktatúra és nemzet

A forradalmat eláruló kommunista politikus afféle „liberalizált kommunizmust”, magyar modellt kitapogató személyiséggé szelídülésével egy irányban az emigráció jellege és értékelése is megváltozott (itthon és idegenben egyaránt). A radikális szembenállást és tiltakozást felváltotta a tapogatózás, az emigránsok egy része hazalátogatott (amely persze újabb óriási vitákhoz vezetett az elvi szembenállás fenntartását hirdetőkkel). A reményt és a valami új megalkotásának vágyát lassanként felváltotta a közöny, a befogadó társadalomba való beilleszkedés, a „magyar ügy” hangsúlytalanabbá válása. Ennek állít emléket két recski rab, Nyeste Zoltán és Jónás Pál írásainak egymás mellé tétele 1956-ból, illetve a harmincadik évfordulóról.65 Nyeste az 1956-os forradalmi számban a Magyar Forradalmi Tanács létrejöttéről számolt be, az írás felett a lap sokatmondóan az „Új emigráció” szöveget helyezte el.66 Nyeste az új emigrációt és ezen keresztül a forradalmat - amelynek szolgálatára a Nyugatra érkezettek „felesküdtek” - élesen elhatárolta a negyvenötösöktől, ugyanakkor világossá tette: hajlandók soraik közé fogadni azokat a régebben emigráltakat, akik „sohasem tagadták meg azokat a demokratikus eszméket, amelyekért a magyar nép oly csodálatos egységben harcolt a forradalom idején”. Közéjük többek között Nagy Ferenc volt miniszterelnököt és Auer Pál volt párizsi követet sorolta.67 Az írás alapján az új emigráció ambiciózus célokat tűzött ki maga elé: például annak elérését, hogy „egyes külföldön működő magyar nyelvű rádiók” összehangolják irányvonalukat a magyar nép érdekével (ez alighanem kevéssé burkolt célzás a Szabad Európa Rádió szerepére). Emellett magyar

Nagymihály Zoltán: Az emigráció „jeles” emlékei

65 Nyeste Zoltán (1922-2001): közíró. Részt vett az ellenállási mozgalomban, majd a háború után a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetségben. 1948-ban letartóztatták, 1950 és 1953 között Recsken raboskodott. Az 1956-os forradalom után emigrált. 1982-ben könyvet írt Recsk - Emberek az embertelenségben címmel, amely Magyarországon is szamizdatként terjedt. In: Böszörményi Géza: Recsk. Budapest, 1990, Interart, 322-323. Jónás Pál (1922-1998): közgazdász. 1944-ben részt vett a diákellenállásban, 1945-ben a HM katonapolitikai osztályán dolgozott. 1948-ban letartóztatták, később a recski kényszermunkatáborba került, ahonnan 1953-ban szabadult. 1956-ig csak segédmunkásként tevékenykedhetett, 1956. október végétől a Petőfi Kör elnöke. A forradalom után külföldre távozott, a Magyar Forradalmi Tanács egyik szervezőjeként, kulturális osztályvezetőjeként, majd a Magyar Bizottság tagjaként vett részt az emigráns politikában. In: Borbándi. 1992, 171-172. Nagy, 2000, 449-A45.

66 Nyeste Zoltán: Magyar Forradalmi Tanács. 1956, 333-335.

67 Nyeste, 1956, 333.

109