Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Jeles napok, jeltelen ünnepek a diktatúrában. Pillanatképek a kommunista emlékezetpolitika valóságából - RETÖRKI könyvek 10. (Lakitelek, 2015)
2. Diktatúra és nemzet
és milyen körülmények között árulta el a forradalmat és pártolt át az oroszokhoz.”53 Tárgyilagosan, ám talán némi keserűséggel a hangjában ugyanakkor - az azóta eltelt időszakot értékelve - megállapította azt is, hogy . .húsz év távlatából úgy látszik, mintha Kádár nem is annyira ’56-os árulásával, hanem a későbbi magyar-orosz kiegyezés létrehozásával írná be maradandóan nevét a magyar történelembe”.54 Mindezek ellenére érdekes, hogy Kádár portréjának megrajzolására kevesen vállalkoztak. Az „áruló” kép ugyanakkor láthatóan inkább „ellentmon- dásos”-ra szelídült: azaz, a vérben fogant rendszer konszolidációját az emigráció Új Látóhatárhoz kötődő része sem hagyta figyelmen kívül. Mint Szilágyi Attila, aki William Shawcross 1974-ben New Yorkban megjelent Kádár-életrajzát55 górcső alá véve mutatott rá az ellentmondásokra. Például arra, hogyan lehet, hogy az 1956 novemberében példátlanul népszerűtlen pártvezető a „nyugati újságírók kedvencévé” vált két évtized alatt?56 Bor- bándi Gyula tíz évvel későbbi elemzésében szintén úgy vélekedett: a „meg- emésztetlen” ötvenhatos forradalom mellett a „kádári taktika” a magyar helyzetet meghatározó másik tényező. Ennek elemei valamiféle „magyar modellé” álltak össze, amely a keleti blokkban bizonyos fokú különállást engedélyez Magyarország számára.57 Ugyanitt Kádárék érdemének tudta be, hogy „sikerrel védték ki a testvérpártokban jelentkező aggályokat és kritikákat, amelyek olykor nyílt fenntartásokban, olykor denunciáló célzatú óvásokban kaptak kifejezést”.58 A forradalom utáni útkeresések a megtorlás tragédiája és példátlan kegyetlensége ellenére megérlelték azt a közös gondolatot, hogy a forradalom nem volt hiábavaló. E lelki vívódást leginkább Peéry Rezső huszadik évfordulóra közölt írásában érhetjük tetten. „Ha valaki ma megkérdezné, mint egykori szemtanút,59 hogyan látom, miképpen ítélem meg ma, húsz évvel a Nagymihály Zoltán: Az emigráció ,jeles” emlékei 53 Borsody, 1976, 290. 54 Borsody, 1976, 290. 55 William Shawcross: Crime and Compromise. János Kádár and the Politics of Hungary since Revolution. New York, 1974, E. P. Dutton & Co. 56 Szilágyi Attila: A Kádár-profil. William Shawcross könyve. 1976, 310-324. 57 Borbándi Gyula: Magyarország és a magyarság. 1986, 389—390. 58 Borbándi, 1986, 391. 59 1956-ban Sopronban gimnáziumi igazgatóként élte át az eseményeket. Peéry Rezső (1910-1977): író, újságíró. A ’30-as években gimnáziumi tanárként tevékenykedett, ám 107
