Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Jeles napok, jeltelen ünnepek a diktatúrában. Pillanatképek a kommunista emlékezetpolitika valóságából - RETÖRKI könyvek 10. (Lakitelek, 2015)
2. Diktatúra és nemzet
lázítónak tartottam.”25 A legjobban azonban ezek a sorok fejezik ki egy hithű, ekkor pártellenzékinek számító kommunista újságíró események közbeni sodródását és azt, mennyire úgy érezték - teljes joggal hogy túlhaladtak rajtuk az események: „...nem tudtam, kinek az oldalán állok. Nagy Imre első nyilatkozatait és a kormány kezdeti kiszélesítését elégtelennek tartottam csakúgy, mint a közvélemény. A fegyveres felkeléssel azonban továbbra sem rokonszenveztem, s az volt az érzésem, hogy a felkelők nagy része nem is tudja, miért harcol. [...] Azt sem lehetett világosan látni, hogy hol és kik között húzódnak a »frontok«.”26 27 Kende és a többiek saját forradalmuknak nem az utca forradalmát, hanem a kritikai forradalom21 egy továbbfejlesztett változatát tekintették. A második szovjet intervenciót viszont egyértelműen elítélték: „...vasárnap hajnalra ismét bent voltak az oroszok. Ez az esemény végleg eldöntötte, hogy hová tartozom.”28 Az írás alapján a forradalomba sodródott pártírók, kommunista értelmiségiek némiképp idegenkedve tekintettek a fegyveres „lázadókra”. Ők inkább egy megreformált, a „vadhajtásoktól” megfosztott, megújult párt uralmát vették volna legszívesebben, valamiféle önállóbb, magyar, kommunista utat. Az is jól látható, hogy a két erőszakos szovjet intervenció - különösen a második - az ő nemzeti önérzetüket is sértette. Két különböző időben íródott tanulmány foglalkozik az Egyetemi Forradalmi Diákbizottság tevékenységével, amely kissé megvilágítja az egyetemi ifjúság - szűkebben: a tudományegyetem bölcsészkarának - Nagy Imréhez való hozzáállását. Garamvölgyi Zoltán és Gömöri György egyaránt megerősíti a volt miniszterelnökhöz fűződő különleges kapcsolatot:29 az Nagymihály Zoltán: Az emigráció,jeles” emlékei 25 Vajda, 1961,409. 26 Vajda, 1961,410. 27 Szintén az ő kifejezése az írók és a Petőfi Kör, az inkább párton belüli mozgolódásokra. In: Vajda, 1961, 406. 28 Vajda, 1961,412. 29 Garamvölgyi Zoltán: Epizódok az Egyetemi Forradalmi Diákbizottság tevékenységéből. 1966, 435 449. Gömöri György: Az „Egyetemi Ifjúság” a forradalomban. 1976, 301-309. Garamvölgyi Zoltán (1928): jogász, közíró. Az ELTE Szovjet Jogi Tanszékén tanított, tevékenyen részt vett az Egyetemi Forradalmi Diákbizottság munkájában. 1957 januárjában hagyta el az országot, az emigrációban a berni Kelet-Európa Intézet munkatársa lett. In: Nagy 2000, 310. Argejó Éva: Az 1956-os forradalom és megtorlás az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán. Múltunk, 2010/2, 122-149. Gömöri György (1934): költő, 101
