Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Jeles napok, jeltelen ünnepek a diktatúrában. Pillanatképek a kommunista emlékezetpolitika valóságából - RETÖRKI könyvek 10. (Lakitelek, 2015)
2. Diktatúra és nemzet
előbbi részletesen mutatja be a Kopácsi Sándor rendőrfőkapitánnyal korábban folytatott tárgyalásokat. Ezekből nyilvánvalóvá válik az ifjúság két legfontosabb, elodázhatatlan követelése, amelyből nem engedhettek: a szovjet csapatok kivonulása és az ÁVH feloszlatása. A Nagy Imréhez való kötődés nem akadályozta meg, hogy nemet mondjanak Kopácsi 24-ei nyomás- gyakorlására: „Mit akartok még? Nagy Imre újra a miniszterelnök. Garantálom, hogy minden rendben lesz.”* 30 Ez a „garancia” kevés volt nekik, azonban miután fő követeléseiket teljesítették, az egyetemisták hajlandók voltak részt venni a nemzetőrség megszervezésében és az ifjúság kormány mögé állításában.31 Gömöri tíz évvel későbbi cikke inkább fókuszált az Egyetemi Ifjúság című lap - amelynek egyik szerkesztője volt - keletkezés- történetére és szerepére. A Nagy Imréhez való kötődést azzal is érzékeltette, hogy magukat - az 1953-as programra utalva - „kormányprogramos nemzedékként” határozta meg.32 Sőt azt is megkockáztatta: „.. .a szerkesztők és a munkatársak többsége valamiféle demokratikus szocializmus platformján állott, olyan többpártrendszert képzelve el ideálisnak, amelyben a szocialista vívmányokat alkotmány garantálja. [...] Ha november 4-én nem indul meg újra a szovjet hadigépezet, az új, demokratikus Magyarországon az ’Egyetemi Ifjúság’ a baloldali koalíció politikáját és célkitűzéseit támogatta volna a toll fegyverével.”33 (Kiemelés az eredetiben - N. Z.) A két írás képet rajzol a magyar egyetemisták egy csoportjáról, amely nem annyira a fegyveres harcból, inkább a rendfenntartásból vagy a „szellemi forradalomból” vette ki a részét. Politikai gondolkodásuk és ébredésük Nagy Imre első miniszterelnökségéhez kötődött, így a vele szembeni lojalitásuk megkérdőjelezhetetlen maradt. A forradalom különböző eseményeit taglaló visszaemlékezések közül hosszúságban és tartalomban is kiemelkedik Szöllősy Árpád szinte „első kézből” született beszámolója Szigethy Attila szerepéről és a győri forraJeles napok, jeltelen ünnepek irodalomtörténész. 1953 és 1956 között magyar és lengyel irodalmat hallgatott a budapesti Tudományegyetemen. A forradalom bukása után Angliában telepedett le. 1965 és 1969 között a birminghami egyetem kelet-európai kutatóintézetében dolgozott. In: Borbándi,1992, 137-138. 30 Garamvölgyi, 1966, 440-442. 31 Garamvölgyi, 1966, 444—448. 32 Gömöri, 1976, 301. 33 Gömöri, 1976, 309. 102
