Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)
Papp Endre: A népiség mint befejezetlen program
Magyar Látóhatár kor beszédrendjéhez és elvárásaihoz. Természetesen nem lehetett már visz- szatémi az 1947-es Nemzeti Parasztpárthoz vagy az 1945-ös politikai programhoz, de még az 1956-os Petőfi Párt néven történt újjáalakulás erkölcsi hozadéka sem volt már elég. Csak egy példa az áthangolás szükségességének igazolásához. Bibó István még 1947-ben írta: „arra nézve, hogy a magyarság szabad-e vagy sem, igazán biztos mértéke van: a magyar paraszti milliók emberi állapotának foka”2. Negyven év múltán - kell-e mondani? - irreleváns ez a közelítésmód. A népi gondolatnak nemcsak a hazai történetét kellett újrafogalmazni, hanem a majd' négy évtizedes emigrációs múltat is be kellett abba építeni. Mindenekelőtt azért, amit Görömbei András írt ezzel kapcsolatban: a nyugati magyarság legfontosabb küldetése a magyarországi állapotok miatt itthon eltorzított vagy elhallgatott tények szabad szellemi képviselete volt3. Egy valóban időszerű, életképes politikai és - ezen túlmenően - nemzetstratégiai paradigmát kellett a történelmi múlt megfogyatkozott számú szereplőinek létre hoznia, s cselekvésorientáló erőként felmutatni. Borbándi Gyula mindkét kívánalomnak eleget kívánt tenni. Hitelesen igyekezett feltárni a históriai múltat, s próbálta annak hagyományát továbbvinni a jelenben, alternatívát kínálva a jövőnek. A sikertelenség folytonosan visszatérő kísértésében is. („Az elképzelés gyakorlati sikerének meghiúsulása nem rejti magában feltétlenül a koncepció irrealitását és időszerűtlenségét”4 - veti papírra ekkortájt.) Hiszen alighanem semmiféle szellemi erőfeszítéssel sem lehet a népi írókat és parasztpárti politikusokat a XX. századi Magyarország nagyhatású befolyásolói közé emelni. Szellemi kiválóságuk, tehetségük, becsületességük elismerése mellett sem. Illyés Gyula, Németh László, Bibó István, Kovács Imre, Szabó Zoltán, Sinka István vagy Veres Péter a magyar művelődéstörténet jeles alakjai, de hatásuk a történelmi sorsfolyamatokra messze elmarad a kívánatostól. A kudarcos magyar história valószínűleg attól is olyan amilyen, mert sokra hivatott fiai „rebellis” gondolatait a mindenkori hatalom megszelídíteni igyekezett, hát2 Borbándi Gyula: A politikai népiség ideológusa. In: Mozgó Világ, 2004/12. (www.epa- .oszk.hu/01300/01326/00024/dec3 .htm) 3 Görömbei András: Borbándi Gyula és az Ötszáz mérföld. In: A szavak értelme. Püski, 1996. 390. 4 Borbándi Gyula: Eredet és mérleg. In: Népiség és népiek. 6. 6
