Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)
Bartha Ákos: Kelet-(Közép-)Európa agrárpopulizmusai
alaptézise szerint a magyarság alapvető mulasztása, hogy nem sikerült a különböző nemzetiségeket egy elfogadható modernizációs program keretében integrálni. 1918 októbere ekképp vált az író számára egy kelet-európai parasztállam megteremtésének elszalasztott lehetőségévé. A Horthy-kor- szak politikai garnitúrájáról lesújtó véleménnyel volt, ezért a belső revízió, majd a megújult magyarság (az „új elit”) által vezetett dunai államszövetség, a - nem marxista - „minőségszocializmus” és a közép-európai „tejtestvériség” eszméjének megvalósítását tűzte ki célul. Ebben hangsúlyozta a magyarság „primus inter pares” helyzetét, ám elvetette az államnemzeti integritás (Nagy-Magyarország) eszméjét és etnikai-kulturális megoldásokban - mindenekelőtt az etnikai önrendelkezésben - gondolkodott. E közös „sors- érdek”-ből adódóan létfontosságúnak tartotta a „sziget”- és „telep”-ideológia elterjesztését az egész térségben, ami alatt egyfajta minőségi vegyestulaj- don-rendszert értett (lásd a „kert” metaforát írásaiban81), a „közösség által ellenőrzött, de egyéni úton megművelt és hasznosított” tulajdonformát. E konstellációban a sziget egyrészt az egyéni gazdaság, másrészt a politikai önkormányzattal rendelkező szövetkezet, harmadrészt maga az ország („Telepes-Magyarország”). A telepesek pedig, akik a szigeteket megszállják, nem mások, mint a bürokrácia feleslegessé vált tagjaival és a városi munka- nélküliekkel kiegészült új nemesség „munkahadserege”. Ekképp a koncepció fókuszába nem a földosztás értelmében vett földreform, hanem a minőségi alapon véghezvitt szövetkezesítés kerül. Ami a közigazgatási felépítést illeti, Németh úgynevezett „tájhazák”-ban gondolkodott, melyeket „telepekből felépülő autonóm igazgatású régiók”-nak képzelt el, külön képviselettel („tájtanács”). A kormány és a vélhetően erős jogkörrel bíró államfő kezében összpontosult volna „az állami tulajdonban lévő nagyipar, a pénz- és külügy, a hadsereg, a kereskedelem és az egyéb stratégiai ágazatok.” Németh László meglátása szerint csak az „új nemesség” reformjai menthetik Bartha Ákos: Kelet-(Közép-)Európa agrárpopulizmusai 81 A „Kert-Magyarország”-koncepció népiek által nem feszegetett súlyos gazdasági vonatkozásaihoz, vagyis a kertkultúrába menekülő alföldi kisbirtokosság körében bekövetkező nagymérvű eladósodásához lásd: SZILÁGYI Zsolt: Város-tanya-kapcsolat a Horthy-kori Kecskeméten. Tér és Társadalom, 2011/2, 42^4-3. Jellemző, hogy az Erdei és Németh „politikai programját” összehasonlítani igyekvő kiváló elemzés lényegében társadalompolitikai írásokra volt kénytelen hagyatkozni. BOGNÁR Bulcsú: Versengő harmadik utasok: Németh László és Erdei Ferenc társadalomértelmezéséről és politikai programjáról. Szociológiai Szemle, 2010/4, 109-129. 65
