Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)
Bartha Ákos: Kelet-(Közép-)Európa agrárpopulizmusai
Magyar Látóhatár alapművében. Trencsényi ennek ellenére a régió legfontosabb agrárpopulista szerzői közt tárgyalja Erdei Ferencet, Németh Lászlót és Kovács Imrét, az alábbi közös nézeteket tulajdonítva e csoportnak: geopolitikai és ideológiai harmadikutasság, a lineáris fejlődésívű liberális és marxista elméletekkel szembeni fenntartások, paraszt- és kisbirtok-centrikusság, szövetke- zetpártiság és kollektivizáció-ellenesség, a népfelséget megcsúfoló képviseleti demokrácia kritikája, (gyakorta etnicizáló) városellenesség, valamint a népi történelemszemlélet identitásteremtő erejének kiaknázása.9 Ha a magyar népi mozgalomról akarunk szólni, érdemes először röviden körvonalazni, mit is értünk „nép” alatt Magyarországon. Leszögezendő: „érdemleges néprajzi érdeklődés kezdettől (...) mindig kizárólag csupán a parasztok iránt nyilvánult meg.”10 Sárkány Mihály történeti-antropológiai olvasatában a parasztok önálló földművesek, akik valamilyen formában tulajdonosként, családjukkal, háztartási és gazdálkodási egységben élnek és dolgoznak az adott közösség szokásai, elvárása és értékrendje szerint. A szociológus Kovách Imre szerint a „történeti parasztságot” magántulajdonnal, a mezőgazdasági termelés túlsúlyával, a piacra és önellátásra termelés kettősségével, a túlélési és ellenállási készség meglétével és a gyenge társadalmi mobilitással lehet jellemezni. Ekképpen a parasztság rostáján kihullnak az agrárproletariátus népes csoportjai (napszámosok, cselédek, részes aratók, summások stb.), történetiségében vizsgálva a kérdést pedig a hatvanas évekkel, a téeszesítéssel megszűntnek tekinthető ez a réteg. Juhász Pál róluk már mint „utóparasztságról” beszél, amit Harcsa István megerő9 TRENCSÉNYI: A kelet-európai agrárpopulizmus..., 312-327. 10 GYÁNI Gábor: Nép, nemzet, zsidó. Kalligram, Pozsony, 2013, 14-15. Tegyük hozzá: a magyar társadalomfejlődés következtében kialakult, fogalmilag megragadható „paraszti” csoportok határozottan különböznek a nyugat-európai parasztságtól, mely ráadásul korántsem egyenlő az okcidentális értelemben vett „nép”-pel. Ezt már Bibó is hangsúlyozta: „Mindenekelőtt rámutatnék arra a különbségre, ami a nép, volk, peuple kifejezéseknek egyrészt nyugat-európai, másrészt közép- és kelet-európai értelme között van. Ez utóbbi területen ez a kifejezés az alsóbb, többé-kevésbé elnyomott vagy kizsákmányolt, de politikai hatalomra hivatott osztályokon és embertömegeken felül jelent valami nemzetileg jellegzetesei, etnikait, nyelvit, valamiféle sajátosságokat hordozót, és jelenti mindig azt a felfogást, hogy a többé-kevésbé megbomlott politikai keretek helyreállításában az etnikai jellegzetességeket hordozó néptömegeknek - tehát elsősorban a parasztságnak - különleges jelentősége van.” BIBÓ: Levél Borbándi Gyulához..., 299. 48
