Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)

Bartha Ákos: Kelet-(Közép-)Európa agrárpopulizmusai

sít.11 Bárhogyan is áll a dolog, a magyarországi „nép” - e többmilliós társadalmi csoport - helyzetét a 20. század első felében sajátos kettősség jellemezte. Egyrészt az esszencialista fogalomkonstrukció nyomán parasztiként számon tartott csoportok egyre öntudatosabban vallották egyenjogúságukat a magaskultúrát meghatározó rétegekkel, másrészt - ezzel egy időben- a tradicionális parasztság erodálódása, bomlása is felgyorsult. Ez a két, paradox módon egymást erősítő folyamat a népi írók fellépésében kulminált, akik nem is tudtak egységes álláspontra jutni a modemitás versus paraszti hagyományok kérdésében, ráadásul a politikai, gazdasági hatalom is markánsan hallatta szavát a „paraszti jövőt” illetően, még szövevényesebbé téve a fenti képletet. Aligha tévedünk tehát nagyot, ha a magyarországi „nép” társadalmi integrációját a 20. századi magyar modernizáció egyik kulcsproblémájának tarjuk, melynek fő tétje - egy elcsépelt fordulattal élve- „a nép beemelése a nemzetbe.”11 12

Illik eltöprengeni a „modem” jelentéstartalmain is, annál is inkább, mivel a különböző diszciplínák mást és mást értenek e kifejezés alatt. A történettudomány például egy viszonylag jól behatárolható, a nagy francia forradalomtól datálódó, ám a különböző megközelítésekben változó végpontú korszakként tekint rá („modemkor”). A társadalomtudományok a modem társadalom felől közelítik meg a jelenséget és a modernség gazdasági rendjellegét hangsúlyozzák, az irodalomtudomány a századelőtől kezdődő törekvéseket azonosítja hagyományosan modemként (legalábbis honi vonatkozásban), míg a kulturális antropológia dinamikus kulturális folyamatként fogja fel a modemitást, mely tehát nem rendelkezik egzakt kezdő- és végponttal, sem pedig jól behatárolható materiális, vagy éppen szellemi kondíciókkal. A sokféle megközelítésben közös, hogy a „modemitással kapcsolatos tudományos diskurzus alapvetően Európa-, illetve Nyugat-centrikus”. Az elszemélytelenítő indusztrializációban testet öltött orwelli (és még inkább Huxley Szép új világa ban felismerhető) vízió a két világháború

Bartha Ákos: Kelet-(Közép-)Európa agrárpopulizmusai

11 Lásd: VALUCH Tibor: A történeti parasztság változásai az 1960-as években. Századvég, 2003/1. 3-31. és KOVÁCH Imre: A magyar társadalom „paraszttalanítása” - európai összehasonlításban. Politikatudományi Szemle, 2003/3, 41-65.

12 Részletesen tárgyalom: BARTHA Ákos: A földkérdés mentén: Népiek és konzervatívok a két világháború közti Magyarországon. Kommentár, 2013/3, 48-59., illetve Uő: A könyv útja „a néphez”: Hatalmi attitűdök és olvasási szokások a 20. századi Magyarországon. Kommentár, 2013/6, 28—41.

49