Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)
Gróh Gáspár: Irányok, értékek
Magyar Látóhatár minden komoly politikai erő az ő forgatókönyvükből dolgozott - de maga a Nemzeti Parasztpárt, ahol meghatározó embereik dolgoztak, mégsem vált meghatározó politikai erővé. „A Nemzeti Parasztpárt programja alkalmas volt arra, hogy a nép szélesebb köreiben, és nemcsak a parasztságban, hanem a városi lakosságban is rokonszenvet ébresszen. Mégsem támadt mögötte jelentősebb társadalmi háttér és politikai hatalom” - mondja Borbándi (402). Jól mutatja, az 1945 októberi helyhatósági választások eredménye. A Parasztpártnak Budapest és környéke 580.000 szavazatából 12.000-t sikerült elnyernie (403). A Parasztpárt kudarca azonban sem ekkor, sem később nem jelentette a népi mozgalom elképzeléseinek, célkitűzéseinek kudarcát. XIV. Különös módon a diktatúra idején valójában a kommunisták biztosították a népi mozgalom szellemi kontinuitását - miután maguknak a népieknek erre nem volt módjuk. A folytonosság e fogyatékos formában is fennmaradt, és segítette a népiek láthatatlan ellenzékiségének fennmaradását. Óriási dolog volt ez: egy gondolatkör, egy értelmiségi indíttatású mozgalom tartalmi elemei, maga a gondolat akkor is tovább harcolt, amikor képviselőinek (leszámítva az emigrációba kényszerítetteket) erre már nem volt lehetőségük. Hogy ennek a búvópataknak milyen ereje volt, az 1956-ban derült ki. A forradalom hősies kísérlet volt a kizökkent világ helyrebillentésére, hogy aztán tragédiája teljesítse be a népiek történetét is. A forradalom „váratlan tüneménye” (ahogy Németh László írta) lehetővé tette, sőt, egyenesen megkövetelte, hogy a népi mozgalom egy búcsúelőadásnak mondható rövid fellépésre összeálljon. A népi mozgalom az írószövetségben, a kormányban, az újraformálódó pártok rendszerében markáns szereplője volt a forradalom napjainak: eggyel több ok, hogy a szovjet beavatkozás utáni restauráció kiemelt ellenfelének tekintse, és végképp el akarja törölni. Népiek ugyan maradtak, az irodalom a „bartóki modellnek” nevezett áramában kivételes értékeket produkált (Csoóri Sándor, Juhász Ferenc, Nagy László), a magyar film megújulása, a filmesek budapesti iskolája for42
