Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)
Gróh Gáspár: Irányok, értékek
Gróh Gáspár: Irányok, értékek manyelve hangsúlyosan népinek mutatkozott, de ezek a törekvések már nem a tényleges népi mozgalomhoz kapcsolódtak. A remekműveket is termő, a nemzeti tudatot erősítő, szellemi-művészi törekvések folytatták a népi örökséget, de nyilvánvaló ellenzéki tendenciájuk ellenére sem állt mögöttük a korábbi értelemben vett, társadalmi reformot szorgalmazó mozgalom. Az 1989-90-es átalakulás előkészítésében és kezdeti szakaszában mutatkozó népi jelenlét erőtlennek bizonyult. Paraszti bázisa már végképp nem lehetett, több volt benne a középosztályi és értelmiségi nosztalgia, mint a program- alkotó képesség. így utolsó fellobbanásnak az 1956-os forradalomban betöltött szerepét tekinthetjük. Egyszeriben szinte a szó szoros értelmében teljes fegyverzetben lépett elő a Rákosi-diktatúra idején önmagát kényszerűen hibemáló népi értelmiség. A forradalom közvetlen előkészítésében ugyan kevésbé vett részt, de megalapozásában 1949-ig végzett munkájuknak valóban döntő szerepe volt. A forradalom konszolidációjában, a politikai rendezési kísérletekben, a győzelem utáni új politikai rend kialakításában kiugróan fontos szerepet játszottak, majd a szovjet intervenció és a bolsevik ellenforradalom idején, a forradalom utóvédharcaiban is meghatározó volt a részvételük. Nem túlzás azt mondani: 1956 volt a népi mozgalom értelme és beteljesülése - ám így a forradalom leverése a népi mozgalom leverését is jelentette. A későbbiekben (az MDF formálódásáig) a népiek csak a kulturális életben képviselhettek valamit egykori gondolkodásukból: a paraszti kultúra, az emberi jogok, a demokrácia, a nemzet értékeinek védelméből. Általános vélemény, hogy 1956 magyar forradalmának világtörténelmi jelentősége kétségbevonhatatlan. Nem lehet vitás, hogy ebben a forradalomban a népi mozgalom és a túlélő népi tábor kiemelkedő szerepet játszott (amit a maga módján a nevezetes MSZMP KB iránymutatás is visszaigazol). Ez a tény pedig mindenképpen meghatározó helyet kell kapjon a mozgalom értékelésében. Ez közvetve ott van Borbándi könyvében is, nem egyes mondatokban, hanem az egészben. Ő ugyanis tartózkodik véleménye közvetlen megfogalmazásától, az értékeléstől: azt inkább a szót másoknak átadva jelzi. A népi mozgalmat történelmi jelentőségű szerveződésnek tartja. Ehhez többek véleményét idézi. így „Szabó Zoltán szerint a népiség 'nem csupán irodalmi forradalom' volt, még kevésbé egyedül 'régime littéraire”, hanem az 43
