Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)
Gróh Gáspár: Irányok, értékek
Gróh Gáspár: Irányok, értékek A népi mozgalom működéséhez a demokratikus jogok legalább részleges érvényesülésére lett volna szükség. A kommunista rendszer azonban ezeket nyomtalanul fölszámolta. Kovács Béla elhurcolása, a Magyar Közösség-per, Nagy Ferenc emigrációba kényszerítése, Tildy Zoltán tragikus sorsa kétségtelenné tette, hogy lehetnek népi hátterű politikusok miniszteri vagy akár államfői rangban is, de az események irányítása nem áll módjukban. Ha célkitűzéseikből megvalósul valami, az nem az ő akaratukból, hanem a kommunisták (vagy a nagypolitikai fejlemények) kegyéből történik. Akik számára ez a helyzet elfogadhatatlan volt, vagy éppen arra kellett rádöbbenniük, hogy a gondolkozáshoz való joguk, személyes szabadságuk, vagy akár az életük is veszélybe kerülhet, azok (Kovács Imre, Szabó Zoltán, Nagy Ferenc, de maga Borbándi Gyula is) nyugatra menekültek, csakúgy, mint annyi más, a magyar politikát igazából idehaza formálni hivatott, nem feltétlenül népi, de a nemzet és a demokrácia ügyében elkötelezett gondolkodó és politikus. (Cs. Szabó, Márai). így épült, így kezdett a magyarság évtizedekre diaszpóra nemzetté válni... Ám eközben történt még valami, ami visszamenőleg is más fényben tünteti fel a népi mozgalmat - és a későbbiekben kiemelkedő jelentősége lett. „A lakosság, elsősorban az értelmiségiek körében az a felismerés támadt, hogy a népiség sokkal erősebb és egységesebb mozgalom, mint korábban hinni lehetett. A párt [ti. a Nemzeti Parasztpárt] vezetői abban reménykedtek, hogy ez az eszmei közösség politikai erővé alakítható át, a népiség a megváltozott körülmények és kedvezőtlen politikai feltételek között sem veszíti el vonzóerejét” (399) - írja Borbándi. Valóban: az a mozgalom, amit 1938-as állapotát nézve erőtlen, csekély vonzóerővel rendelkező értelmiségi szervezkedésnek látott, néhány évvel később beérett, és az ország vezetésére alkalmas erőnek mutatkozott. Erre azonban nemcsak a kommunista politika aknamunkája és a szovjet megszállók akarata miatt nem kapott lehetőséget. A kormányzáshoz nem elég a képességek elvi megléte, a hatalom megszerzéséhez nagyon konkrét, gyakorlati feltételek kellenek. Nélkülözhetetlen például az egység, ami egyetlen értelmiségi mozgalomban sem alakul ki. A népiek és szimpatizánsaik elvi és gyakorlati okokból eleve két nagy párthoz, a kisgazdákhoz és a parasztpárthoz húztak, nem szólva a kezdetben még barátságos arcot mutató kommunistákról. Bebizonyosodott, hogy a népi mozgalom ereje és gyöngéje egyaránt a sokszínűsége volt. Általánosságban kiemelkedő befolyása volt, lényegében 41
