Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)
Gróh Gáspár: Irányok, értékek
Magyar Látóhatár lehetőségnek örvendhetett, amelyet másutt maga alá temetett a háború vagy eltiport a náci csizma” (301). Ennél is fontosabb volt azonban az, hogy a „legszembeszökőbb eltérés Magyarország és Németország más csatlósa között a zsidósággal szembeni magatartásban érződött. A zsidó törvények külső nyomásra születtek, de nem mindenütt és nem teljes mértékben hajtották végre őket” (301). XIII. Borbándi értékelése szerint a „népiség az 1945-47-es rövid időszak politikai színképében középen helyezkedett el és amolyan harmadik erőként lépett fel. A népi eszme korszerű mondanivalójának megfogalmazói a politikai erők végzetes polarizációjában és a koalíciónak két tömbre való szakadásában az egyetlen megoldást a középen elhelyezkedő irányzat megerősödésében és a politikai mérséklet felülkerekedésében látták” (432). Ez volt Bibó István elképzelésének lényege is - kár, hogy a megszállt országban mindez csak spekuláció lehetett, az események forgatókönyvét a megszállók és a kollaboráns kommunisták írták. A népieknek a politikai hatalomban töltött időszak különleges élményt jelentett, menet közben kevesen érezték át és értették meg helyzetük abszurditását. A reménység évei voltak ezek - ezzel az élményével magyarázhatók Bibó István szavai, aki azt mondta, hogy a sírjára majd azt írják, hogy élt 1945-től 1948-ig. Ebben az időszakban rövidke ideig megvalósíthatónak tűnt az a nemzeti demokratikus alternatíva, amely a népi mozgalom célkitűzéseinek magját jelentette. Borbándi népiekről és a népi mozgalomról alkotott képének sajátossága, ahogy a mozgalom 1945 után helyzetét tekinti át. Kétségtelen ugyanis, hogy a koalíciós korszak kezdetén a mozgalom több prominense kormányzati szerepet kapott, és az is, hogy olyan alapvető követelésük valósult meg, mint a földosztás. Látszólag tehát sok minden rendben volt. Ám a mozgalom többet akart, mint pusztán néhány elengedhetetlen intézkedést. Valódi célja a szuverén, demokratikus, a nemzet emelkedését szolgáló demokrácia építése volt. Minden részkövetelés ezt célozta. Ettől a távlati céljától sohasem volt olyan reménytelenül messze, mint amikor részcéljaiból jó néhány megvalósult. 40
