Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)
Gróh Gáspár: Irányok, értékek
Gróh Gáspár: Irányok, értékek politikát legitimáló müncheni szerződéssel Európa behódolt az erőszaknak, engedett a náci Németország követeléseinek. Ha ezt megtették a nagyhatalmak, akkor vajon mekkora mozgástere maradt Magyarországnak? Az, hogy a nemzetközi diplomácia elfogadta a hitleri diktátumot, magától értetődően felerősítette a náci ideológia befolyását mindenütt, nemcsak a német érdekszférába tartozó, közvetlenül fenyegetett Közép-Európában, hanem Nagy-Britanniában is, mi több, történelmi értelemben pár pillanat múlva már a Molotov-Ribbentrop-paktum következett. Nem alkothatunk pontos képet a népiek mozgalmáról, erőfeszítéseiről, ha mindezt, a nemzetközi erőtér drámai változásainak hatásait, figyelmen kívül hagyjuk. Az ideológiai alapú marxista történetírás azonban pontosan ezt tette. így kerülte el, hogy szembenézzen Moszkva brutális árulásával, a sztálini nagyhatalmi politika machiavellista természetével. Borbándi, noha témája más volt, arra a történelemképre épített, ami idehaza elsősorban azokban élt, akik kortársként emlékeztek a kérdéses időszakra. Sokan éreztek és gondoltak hozzá hasonlóképpen, de álláspontjukat még a nyolcvanas években sem hangoztathatták nyilvánosan. A kommunisták legitimációs törekvései hagyományosan arra épültek, hogy a két háború közti időszakot a lehető legfeketébbre fessék. Horthy rendszerét ezért kellett fasisztának minősíteni, Magyarországot „Hitler utolsó csatlósának” föltüntetni, a magyarországi antiszemitizmust világ és regionális viszonylatban egyedülállónak hirdetni. Borbándit a kommunista kánon természetesen nem befolyásolta. A népi mozgalom és a hatalom harca egyértelmű képet mutat, a népiek baloldali, demokratikus ellenzéke voltak a hivatalos magyar politikának - de szemben a kommunistákkal -, nem akarták azt jobboldali diktatúrának feltüntetni. (Ez a szellemi törésvonal megjelenik a népi-urbánus vitában is: utóbbiak álláspontja és engesztelhetetlensége mögött gyakran a moszkvai sugalmazás gyanítható.) Borbándi szól a szomszédos országgá vált német birodalom közelségének a szélsőjobboldalt bátorító hatásáról, és méltányolja azt a kormányzati munkát, amely a németbarát erők korlátozására irányult. Szól arról, hogy a lángokban álló Európában Magyarország sem menekülhetett meg sokféle nehézségtől és szenvedéstől még frontországgá válása előtt sem. Ám leszögezi azt is, hogy „1938 és 1943 között [...] a Hitler által megszállt vagy vele szövetséges országok közt Magyarország kiváltságos helyzetet élvezett: az élet könnyebb volt, mint másutt, a magyar nép néhány olyan politikai 39
