Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)

Bertha Zoltán: Nagyváradtól Szárszóig

Magyar Látóhatár gyarság részesedését a nemzeti vagyonban, de a szocializmusnak nevezett állami felügyelet is kolhozokba, tömegműhelyekbe terelt, sötét jobbágysor- ba taszított szolganéppé és szorosan ellenőrzött értelmiséggé alacsonyítaná a magyar népet - diagnosztizálja előre az eshetőségeket. S hogy milyen lát­noki pontossággal vizionált a második világháború végi nagy világpolitikai átalakulás és az évtizedekkel későbbi kelet-közép-európai rendszerválto­zások előtt, azt egyrészt a megvalósult bolsevizmus magyarországi tény­leges internacionalizmusa (azaz anti-nacionalista, anti-nacionális jellege), vagyis népirtó nemzetellenessége is bizonyítja, eltérően a térség többi or­szágának nacionálkommunizmusától, amely sem demográfiai, sem öntuda- ti-önérzeti szempontból nem végezte azt a fajta pusztítást a (látszólag ugyanannak a típusú) rendszernek alávetett néppel, mint nálunk. A balsejtelem másik részét pedig az 1989-90-es fordulat utáni jelen­beli korszak formális szabadpiaci (ténylegesen inkább globálkolonializá- ciós) viszonyai igazolhatják - a magyar társadalom módszeres tulajdonjo­gi kifosztásával az illegitim (mert jórészt az előző rendszer haszonélvezői­nek a társadalmi javak egykori elkobzásán, államosításán - „elkommuni- zálásán” - alapuló jogtalan privilégiumait konvertáló) privatizáció által. - És ezért is olyan megrázó és megkapó - találó és revelációt jelentő eviden­ciaszerűségében, egyszerűségében, örök aktualitásában - az is, amit beszé­déhez hozzáfűzött az író-előadó: „Tegyük fel, hogy van Új-Guineában egy párt, amely azt vallja, hogy Új-Guineának az angolokénak kell lennie. A másik szerint Új-Guinea csak a hollandok alatt lehet boldog. S most föláll valaki, és azt kérdi: Nem lehetne Új-Guinea a pápuáké? Ez a - harmadik oldal.”17 Egyébként a tanácskozást lezáró emelkedett szavaiban Veres Péter is a magyar nemzeti megmaradás feltétlenségére és elsődlegességére helyezte a hangsúlyt: „Ha a mai népi értelmiség valóban az örök magyar jelleg megőrzője akar lenni, mint ahogy ezt Németh László megjelölte, akkor én úgy hiszem, nincs más útja”; „Szolgálják a népet minden előzetes feltétel nélkül. Ne nézzék, milyen pártú, milyen vallású, hanem adjanak át neki annyi tudást és emberséget, amennyit át tudnak venni. (...) A világtörté­nelem nagy erőivel szembe úgysem fordulhatunk, mert akkor megsem­misülhetnénk. Azt kell tennünk, amit minden életrevaló nép tett a történelem 17 Németh László előadása. In: Szárszó, i. m. 51-52. 206

Next

/
Oldalképek
Tartalom