Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)
Petrik Béla: Egy feddhetetlen politikus
Magyar Látóhatár folyás, presszió, terror ellenére és alól függetleníteni tudják magukat, hogy meggyőződésüknek megfelelő politikát csináljanak. Csak így tarthatjuk meg, független magyarok, Magyarországot függetlennek.”62 A csatlakozásra Kovács Imre a Magyarország megszállása című könyvében is visszatért: „Három lehetőségem volt; Barankoviccsal indulok, aki szívesen látott volna, de református lévén, nem akartam felfokozott vallási hullámmal bejutni a parlamentbe. Pfeiffer Zoltán szintén számított rám, de az ajánlásokkal kapcsolatos hercehurca elriasztott. Maradt Balogh páter pártja, a független demokrata párt, amely engedélyezett volt; nem kellett jelentkeznem, az atya hívott egy reggel, hogy csatlakozzak hozzájuk. Elfogadtam azzal a kikötéssel, hogy a velem együtt belépőkkel mi független parasztpártként szerepelünk.”63 Bár maga az FMDP a választási csalással „fűszerezett” voksoláson gyengén szerepelt, ahogy említettük, Kovács Imre azonban öt választási kerületben is mandátumot szerzett, s így ismét képviselőként kísérletet tehetett új pártja és a Kisgazdapárt összeolvadására. A kisgazdák ezzel párhuzamosan egy szoros politikai együttműködésről is egyeztetést kezdeményeztek a Parasztpárttal, amelyekről a Kovács Imrére és Veres Péterre állított ügynökök folyamatosan jelentettek, így a kommunista Szabad Nép idő előtt nyilvánosságra hozhatta, megszellőztette ezen megbeszéléseket, amely hatására azt a felek félbeszakították. Ezek után Kovács Imre számára nem maradt olyan politikai mozgástér, amelyben érdemi tevékenységet fejthetett volna ki, logikusan adódott tehát - amelyről egy 1947. október 11-én kelt, szó szerint a parlament folyosóján szerzett értesülésekre támaszkodó ügynök számolt be -, hogy átigazoljon a Független Kisgazdapárthoz, amit azonban - a kommunistákhoz közvetlenül bekötött - Dobi István elnök mereven ellenzett.64 Miután a hazai politikai életben fokozatosan ellehetetlenült - a némiképpen hasonló helyzetben lévő Pfeiffer Zoltán képviselői mentelmi jogát is felfüggesztette a mentelmi bizottság, s a letartóztatást jelentő országgyűlési döntés elől neki is menekülnie kellett -, és a kommunista párt által vezérelt diktatúra kiépítéséhez nem kívánt tovább asszisztálni, s mivel Rákosi 62 Uo. 402. o. 63 Kovács Imre: Magyarország megszállása - Katalizátor Iroda, Budapest, 1990., 320. o. 64 Lásd erről Papp István id. mű 196
