Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)
Petrik Béla: Egy feddhetetlen politikus
Petrik Béla: Egy feddhetetlen politikus Mátyás a parlament folyosóján személyesen is megfenyegette azzal, hogy Kovács Béla sorsára fog jutni65,1947. november 17-én Prága érintésével Zürichbe menekült a fenyegető letartóztatás és/vagy likvidálás elől. Letartóztatását úgy képzelhették, miután tudtak utazási szándékáról, hogy amint átlépi a magyar határt és nem élvezi a képviselői mentességet, az orosz megszállási zónában az NKVD letartóztatja. Egy évtizeddel később írt levelében így vallott erről: „Eljövetelemben - írta 1957 tavaszán kelt levelében - döntő szerepet játszott az a gondolat, hogy én nem bírnám ki a börtönt. Lemértem magamat és gyengének találtam magamat több éves, vagy egészen bizonytalan kimenetelű fogságra.”66 Még Svájcban 1948-ban megírta és Im Schatten der Sowjets címmel megjelentette az 1945-től eltelt három év magyarországi belpolitikájának történetét. 1948. július 7-én hazájában megfosztották mandátumától. így ért véget, ha tetszik, így törték derékba egy kivételes képességű és erkölcsű, ízig-vérig politikus magyarországi pályáját. Ami az emigrációban következett - bár kétségkívül sok tanulsággal és megőrzendő értékkel bír - ebből a szempontból már egy új és más történet. Fájdalmasabb és józanabb világosságé önértékelést kevesebbet olvashatunk Kovács Imre, 1942-1947 közötti időszakot leíró könyve zárósorainál: „Egy évszakot kaptunk csak a sorstól: vetettünk, de nem arattunk, a termést mások takarították be. A nyár kiesett az életünkből, a férfikor őszén meg nincs mit várni többé.. .”67 65 Lásd erről Szeredi Pál: Megcselekedte, amit megkövetelt a haza, Kovács Imre élete és kora. 2013, Pilisszentkereszt, 236. o. 66 Kovács Imre levele Ignotus Pálhoz. New York, 1957. március 28. Idézi Tóth Pál Péter: Kovács Imre az emigrációban, www.adatbank.transindex.ro/regio/html/alcim pdf58.pdf 67 Kovács Imre: Magyarország megszállása, id. mű 327. o. 197
