Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)
Petrik Béla: Egy feddhetetlen politikus
Magyar Látóhatár titkosrendőrség kémnek vélte, börtönbe záratta, s csak kalandos körülmények között tudott megszökni 1945 februárjában a gödöllői hadifogolytáborból. A koalíciós időkben Budapesten azonnal bekapcsolódott az újjászerveződő Nemzeti Parasztpárt munkájába, tagja lett a párt országos vezetőségének, 1945 elején főtitkárrá választották, majd 1946 márciusától annak alelnöke lett. 1945. április 2-án Budapest képviseletében lett az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja, majd a novemberi választáson újból mandátumhoz jutott. Beválasztották a Budapesti Nemzeti Bizottságba, az Országos Nemzeti Bizottság társelnöke lett, a főváros törvényhatósági bizottságában is szerepet töltött be, pártja egyik legjelentősebb és meghatározó vezetőjévé vált. Az újrainduló Válasz második számának élén jelent meg Kovács Imre eszméit összegző tanulmánya, A demokrácia útja Magyarországon26. Az írás közvetlenül Bibó István tanulmánysorozatának újabb darabja előtt kapott helyet, amely szerkesztési elv feltehetően nem a politikus Kovács Imre előtérbe helyezését szolgálta a professzor Bibó rovására, ahogyan azt például Széchenyi Ágnes feltételezi26 27, hanem sokkal inkább a kommunistákkal tengelyt akasztó és a politika mindennapi harcát vívó harmadik utas politikus melletti kiállás gesztusának tekinthető, amely akár Bibó korszakteremtő tanulmányainál is fontosabb volt az adott pillanatban. S bár Kovács Imre Válasz-beli tanulmányára, gondolatainak ebben az időszakban született legjelentősebb összefoglalásaként tekinthetünk, ma már egy sokkal árnyaltabb képet is rajzolhatunk róla az egyéb írásai, elsősorban a Szabad Szóban megjelent cikksorozata, de még inkább a parlamenti beszédei, levelezései és az állambiztonsági levéltárban fennmaradt ügynöki jelentések alapján. Kovács Imre 1946-os tanulmánya az elméleti, professzor Bibó írásának politikusi-közéleti megfogalmazása, ahogyan arra sokan utaltak, A magyar demokrácia válságának gondolatiságát továbbvivő tanulmány. Ugyanakkor az írás nemcsak Bibó tételeinek másolása, ismétlése, hanem a korszak politikai kérdéseinek egyik legösszeszedettebb összefoglalása is. A tanulmány egyik legfontosabb gondolata - Bibó tételével egybehangzóan -, hogy a ma26 Lásd Válasz, 1946., 97-106. 27 Lásd Széchenyi Ágnes: Lélegzetvétel, Válasz 1946-1949., Argumentum, 2009, 209. 184
