Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)
Petrik Béla: Egy feddhetetlen politikus
Petrik Béla: Egy feddhetetlen politikus Istvánt az elveiért és meggyőződéséért sokat szenvedett neves erdélyi íróként, a reálpolitika képviselőjeként állította be, aki az illuzionistákkal szemben képviselte eszméit, s így Nagy István megállapításait a hallgatóság szükségképpen „helyeselte és megerősítette”24. Éppen azét a Nagy Istvánét, akinek türelmetlen, ingerült felszólalása a leghevesebb ellenérzéseket váltotta ki. Veres Péternek is jutott ebben a cikkben egy képaláírásnyi szerep: „Veres Péterrel jól megértjük egymást” - írta Kovács Imre a kettejüket mosolyogva ábrázoló fénykép alá, nem minden célzatosság nélkül. Ma már azt is tudjuk, hogy a Találkozót és az ott szereplőket, köztük Kovács Imrét valószínűleg ugyanúgy megfigyelték a korabeli állambiztonsági szervek, mint ahogyan azt a későbbi kommunista rendszer tette a neki nem tetsző személyekkel. Ebbe egy véletlen kapcsán, Balogh Mihály vizsgálati dossziéja kapcsán nyerhettünk bepillantást.25 Baloghra a csendőriskolában figyeltek fel elöljárói, Budapestre került, ahol azt az utasítást kapta, hogy civilként épüljön be Püski Sándor könyvkereskedői hálózatába és könyvügynökként létesítsen kapcsolatot a parasztpárti és esetlegesen munkásmozgalmi emberekkel. 1943-ban a parasztpártiak kiadója, a Szabad Szó kiadóhivatalánál is megjelent, Veres Péterrel, Kovács Imrével és Dobi Istvánnal is megismerkedett, amelyről rendszeresen beszámolt feletteseinek, Kovács pedig Cserépfalvyhoz is elvitte őt. Balogh a táborozáson részletesen jelentett Kodolányi, Erdei és Németh László előadásáról, később pedig Veres Péter, Darvas, Kiss István, László Gyula, Karácsony Sándoréról. A csendőrséget leginkább a kialakuló csoportok izgatták, ilyenről azonban nem tudott beszámolni. Kovács Imre Magyarország német megszállása napján a letartóztatás elől gyomai rokonaihoz menekült. Később visszajött a fővárosba, s a Nemzeti Parasztpárt képviseletében bekapcsolódott a májusban megalakult Magyar Front tevékenységébe. Ő hozta fel Kláraházáról Bajcsy-Zsilinszky Endrét a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságának vezetésére, melynek maga is tagja volt. A németellenes céllal szerveződő szűk körű mozgalom felszámolása után, a szabadlábon lévők megbízásából december 20-án éjjel többedmagával átlépte a frontvonalat, hogy összeköttetést teremtsen a fővárost körbezáró szovjet főparancsnoksággal. A szovjet katonai 24Uo. ll.o. 25 Balogh Mihály Vizsgálati Dossziéja - ÁBTL 3.1.9.-V-77545/5. 183
