Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)
Salamon Konrád: Jászi Oszkár és a Látóhatár
Magyar Látóhatár Károlyi Mihályról. Addig is fontosnak tartotta, hogy levelében pár sort írjon az őszirózsás forradalomról és az ő köszöntése utáni napokban meghalt egykori küzdőtársáról. „Ellenségeink, balról és jobbról egyaránt váltig hirdetik, hogy október nem volt igazi forradalom, mivel nem gyilkoltunk és nem rögtönöztünk vésztörvényszéket. De épp tiszta etikájával kell, hogy október a lényeges pontokon befolyásolja szabadságharcunkat a jövőért.”94 Károlyiról pedig a következőket írta: nélküle „nem lett volna október. Hogy ez a forradalom megszülethetett, az Károlyi Mihály személyiségének, heroizmusának és áldozatkészségének az érdeme. Ő igazán a nemes harcos jelképe volt. Most, hogy valamivel előbb szólította el a sors, mint engemet, hitet teszek róla, hogy nagy hibái, eltévelyedései ellenére, amelyeket nagyon tisztán látok, s amelyek sajnos az utolsó években eltávolítottak tőle, igazi történelmi alak volt, akiben az eszme testet öltött a szó hegeli értelmében, mert végzetes tévedés azt mondani, hogy ő csupán egy korjoláni (coriolánusi) szereplő volt osztálytársai ellen. Ez az indulat eltörpült benne lángoló együttérzése mellett az ideális értékekért és a nép igazáért.”95 Ezt követően egykori „nemes küzdőtársairól” emlékezett meg. Mert „mi lett volna belőlem” az ő és „annyi más szabad, hívő, gondolkodó, és jövőbe néző ember megértő és szépen vitatkozó társasága nélkül?” Csak néhány név a felsoroltak közül: Pikier Gyula, Somló Bódog, Vámbéri Rusz- tem, Dániel Arnold, Dienes Valéria és Pál, Szabó Ervin, Szende Pál, Szabó Dezső, Fülep Lajos, Lesznai Anna, Polányi Mihály, Apáthy István, Ágoston Péter, Madzsar József. Jászit a Polgári Radikális Párt megalakítása miatt a baloldalon osztálypolitikussá minősítették. Válasza szerint soha nem volt osztálypolitikus. „Mindig a magyar nép és a vele szomszéd népek problémáját néztem és kerestem megoldásukat. így jutottam a falu problémájához, a nemzetiségi kérdéshez, a mindinkább elmérgesedő zsidókérdéshez és a dunai népek anarchiájához. Nem gondoltam a polgárság megszervezésére, mely már amúgy is túl volt szervezve monopóliumaik árnyékában. (...) Mi a testi és szellemi munka megszervezésére gondoltunk, vagyis a két legfontosabb és elhanyagolt szociális erőre, a parasztság, a falusi nép, valamint a java 94 Uo. 95 Uo. 168
