Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)
Salamon Konrád: Jászi Oszkár és a Látóhatár
Salamon Konrád: Jászi Oszkár és a. Látóhatár intelligencia irányítására. (...) És azt is tudtam, hogy egy jól szervezett és kiművelt parasznép és egy hivatására ébredt lateinerség nélkül nincs igazi föderáció.”96 1955 áprilisában írt levelét azzal a reménnyel zárta, hogy az őt köszöntők a rájuk váró feladatokat több sikerrel, „sokkal kedvezőbb szellemi és erkölcsi légkörben” végzik el, „mint ahogy mi és én elkezdtük. A jó Isten adja, hogy így legyen.”97 Ez volt a Látóhatár szerkesztőihez írt utolsó levele. A benne említett terveit már nem tudta megvalósítani, mert 1955 nyarán az utcán elesett, és nagyon beütötte a fejét. A baleset következtében az elöregedett szervezet egyéb betegségei is felerősödtek: érelmeszesedés, emlékezetkiesés, majd egy rosszul sikerült műtéti beavatkozás következtében az elméje is elhomályosult, így az 1956-os forradalomról szóló hírek már nem jutottak el hozzá. A Látóhatár 1957 áprilisában megjelenő 1-2. összevont száma beszámolt Jászi betegségéről és 1957. február 13-án bekövetkezett haláláról. A folyóirat szerkesztősége Egy új nemzedék tanítómestere című cikkében búcsúzott tőle, a következőket idézve egyik hozzájuk írt leveléből: „Szegénységemet életem logikus következményének tekintem. Népszerűtlen ügyek szószólója nem várhat egyebet. Különben is a szegénység nem jelent szenvedést vagy a jogos életigények kielégítésének lehetetlenségét. Ugyanis nagy különbséget kell tenni szegénység és nyomor között. A nyomor állapota az ember emberségét támadja meg. A szegénység állapota nem egyszer magasabb szinten folyik le, mint a bőség vagy luxus életrendje. Ezért szociális programom egyik alapvető követelése: harc az extrém gazdagság és harc az extrém szegénység, vagyis a nyomor ellen.”98 Ismertették az 1954-ben írt végakaratát is: „Kérem, hamvasszák el testemet... Ha lehetséges lesz, helyezzék hamvaimat bátyám, Jászi Viktor sírjába a budapesti farkasréti temetőben... de csak akkor, ha Magyarország valóban szabad lesz.”99 (Végakarata 1991-ben teljesült. Hamvait szülei farkasréti sírjában helyezték örök nyugalomra. A gyászszertartáson - többek között - Göncz Árpád köztársasági elnök és Szabad György, az országgyűlés 96 Uo. 193. 97 Uo. 98 Egy új nemzedék tanítómestere. Látóhatár, 1957. 1-2. 52. 99 Uo. 52-53. 169
