Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)
Salamon Konrád: Jászi Oszkár és a Látóhatár
Salamon Konrád: Jászi Oszkár és a Látóhatár puló és többé-kevésbé liberális szellemű konzervativizmust is agyonütötték.”89 Dr. Szlávik György, Benes kormányának volt belügyminisztere magyar nyelven írt levélben köszöntötte Jászit: „Ha ilyen Jászi Oszkárok irányították volna Magyarország ügyeit a XIX. század végétől, s ha az osztrák oldalon is Rennerék és Springerék lettek volna a mérvadó államférfiak, a dunai medence története valószínűleg más lett volna. Ha talán az osztrákmagyar monarchiát fel is osztották volna, azonnal lehetséges lett volna egy dunai közösséget megteremteni, amely folytatta volna a baráti és jószomszédi viszonyt népeink között. S valószínűleg nem volnának népeink a mostani szomorú és kétségbeejtő helyzetben.”90 Az emigráns jobboldal és a magyarországi kommunisták a születésnapi megemlékezés idején is igyekeztek eltagadni Jászi életművének jelentőségét. A lényeg azonban, hogy Jászi megérhette „eszméinek a demokratikus Magyarország hívei lelkében való feltámadását.”91 Jászi Oszkár hálásan mondott köszönetét a nem várt ünneplésért, s felidézte: azok űzték el a hazából, akiknek kártékony és önző politikájától akarta megszabadítani az országot. Ezt a célját Szabó Ervin temetésén, az őszirózsás forradalom előestéjén így fogalmazta meg: „Ez az ország tovább ragadozó ritterek országa nem marad. Ez az ország tovább kegyetlen pénzváltók országa nem marad. Ez az ország tovább ateista papok országa nem marad.”92 A Látóhatár születésnapi száma annyira megrendítette, hogy azt csak könnyek közt tudta olvasni. „Ereztem, hogy egy nagy ajándék hatása alatt készülhetek most a végső útra, mivel Ti barátaim visszaadtátok nekem azt a hazát, amelytől ellenségeim évtizedeken át igyekeztek eltávolítani.”93 Úgy érezte, hogy a nagy ünneplés, amely megmutatta, hogy nem élt hiába, nemcsak erőt adott, de kötelességet is rótt rá, hogy számot adjon a múltról és a jövő lehetőségeiről. Ennek jegyében akarta befejezni már elkezdett önéletírását, és egy hosszabb tanulmányt akart írni az 1955. március 19-én elhunyt 89 Uo. 190-191. 90 Uo. 191. 91 Uo. 92 Jászi Oszkár: Köszönet. Látóhatár, 1955. 3. 191. 93 Uo. 192. 167
