Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)

Salamon Konrád: Jászi Oszkár és a Látóhatár

Magyar Látóhatár sításáért: Egy dunai ember emlékeiből. ” Jászi e bevezető gondolatai után az Emlékeimből elkészült részeit a Látóhatár 1955 második, továbbá az 1957. évi első, második, harmadik és negyedik számaiban közölték. A. Látóhatár Jászit köszöntő száma után következő 1955. évi harmadik számban jelent meg a „Jászi Oszkár ünneplése” című szerkesztőségi cikk, bevallva, hogy céljuk több volt, mint egy nagy ember életművének mélta­tása. „Korunk szellemi és politikai válságára jellemző, hogy Jászi kristály- tiszta gondolatai és egyetemes politikai célkitűzései mind a mai napig csak egészen szűk körben találnak megértésre. A két világháború közti kasznár- műveltségű magyar vezetőréteg szemében a magyar demokrácia Kossuth óta legtisztább harcosa a kommunizmus előfutára és előkészítője volt. A jelen­legi magyarországi kommunista diktatúra pedig a burzsoá szemlélet reakciós képviselőjének tartja. Ezért itt a hazátlanságban, szabad földön egy marok­nyi demokrata tábornak kellett a lehető legszerényebb eszközökkel elvégez­nie az újraértékelés munkáját.”87 Ez azonban csak az első lépés volt, s remélték, hogy az 1955. március 2-án Oberlinben tartott kis ünnepség egy történelmi jelentőségű kezdet lesz. E napon a Látóhatár nevében Bikich Gábor, Borbándi Gyula, Horváth Béla, Molnár József és Vámos Imre táviratban köszöntötték Jászit. A BBC és a Szabad Európa rádiók ünnepi adásokban emlékeztek meg a születés­napról, de a legelső gratuláló levelek a vasfüggöny mögül, a hazából ér­keztek. Az ünnepi szám láttán Jászi a könnyekig meghatódott, és csak annyit tudott mondani: „Ezt nem érdemeltem meg. Ilyet csak halálom után szaba­dott volna kiadni.”88 A születésnapi ünnepség hírére még számos gratuláló távirat és levél érkezett a világ minden pontjáról. Közülük az egyik legfigyelemreméltób­bat Apponyi György, a kiváló konzervatív liberális politikus küldte: „Ha­zudnék, ha azt állítanám, hogy mindenkor egyetértettem mindennel, amit Jászi Oszkár írásaiban olvastam. Azzal azonban hosszú évek óta tisztában vagyok, hogy Ön a nemzeti érzésnek magasabb rendű és a nemzet érde­keinek jobban megfelelő értelmezést adott, mint amilyenben az én szá­zadelejei generációmat nevelték. Nem is beszélve a két világháború közötti évekről, amikor még az 1914 előtti, sok tekintetben nemes tradíciókon ala­87 Jászi Oszkár ünneplése. Látóhatár, 1955. 3. 190. 88 Uo. 166

Next

/
Oldalképek
Tartalom