Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)
Salamon Konrád: Jászi Oszkár és a Látóhatár
Salamon Konrád: Jászi Oszkár és a Látóhatár A különböző nézetek ismertetése után, amelyek közül több is úgy fejeződött be, hogy mindenek felett áll a nemzeti érdek, Jászi példák sorát hozta fel az Egyesült Államok történetéből, amelyek közt mindkét fél találhatott a saját megállapítását igazolókat. Majd kitért a nemzeti érdek fogalma meghatározásának nehézségére, amely végül is nem más, mint az „állam által elfogadott és hangsúlyozott érdek.”29 Tehát mindig azok határozzák meg, akik az államot a kezükben tartják. Mindezek után Jászi kijelentette, hogy az embernek egyetlen választási lehetősége marad, az erkölcsi értékek közti választás. „Az igazi erkölcs tehát nem egy hatalmi kategória, hanem alapjában az egyéni lelkiismeret terméke.”30 Csak ebből fakadhat politikai erkölcs. Az egyéni lelkiismeret az eltérő vallások és politikai bölcselők tanításának eredménye, amint ezt a realisták által megvetett természetjog századokon át hirdette. Ez a természetjog tágult és gazdagodott, miközben megfogalmazódott az emberek egyenlősége, valamint az igazságosságra, kölcsönös segítségre, türel- mességre, a gyengék felemelésére, illetve az önzés, a kapzsiság, a kizsákmányolás és az erőszak leküzdésére való törekvés. Az erkölcsi alapelveket tehát nem lehet semmibe venni. Ha a politika ezeket áthágni kényszerül, akkor őszintén meg kell mondania, hogy ezt miért tette. „A realisták nagyon leszűkítik a látókörűket azzal az apodiktikus nézetükkel, hogy semmi lényegesen új nem történhetik a nemzetközi politikában, mindig csak a régi téma folytatódik: a nemzeti érdekek összeütközése, azok diplomáciai kiegyenlítése, vagy az ellentétek fegyveres elintézése.”31 Ez a felfogás - írta Jászi - túl merev, és nem elégíti ki az embernek sem erkölcsi, sem tudományos várakozását. Velük szemben Kantot idézte: Az ember a történelméről ne feltételezze, „hogy végső soron és egészében véve bolondságból, gyermeki hiúságból, sőt ráadásul gyakran gyermekes gonoszságból és rombolási vágyból van az egész összeszőve, s így végül nem tudja, mit is gondoljon kiváló tulajdonságaira oly rátarti nemünkről.” Ugyanis az „emberi nem történetét nagyrészt a természet arra irányuló rejtett tervének megvalósulásaként tekinthetjük, hogy létrehozzon egy belsőleg és — mint ami ehhez szükséges — külsőleg is tökéletes államformát, mint 29 Uo. 223. 30 Uo. 31 Uo. 224. 149
