Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)
Salamon Konrád: Jászi Oszkár és a Látóhatár
Magyar Látóhatár munista veszélyt. Benes a kommunisták vezetőjéről Gottwaldról még ekkor is azt állította, hogy „hisz a polgári demokráciában”, s a csehek azt hitték, hogy két-három év alatt a köztársaság visszatérhet „normális” állapotába. Ebből a nacionalista vakságból következett, hogy az 1948. februári kommunista hatalomátvétellel szemben a csehszlovák társadalom semmiféle ellenállást nem tanúsított. Benes - lemondását gyorsan követő — halála előtt látta be, hogy „a kommunista vezérek országunk gyáva árulói... valamennyien hazudnak kivétel nélkül”, s hogy Sztálin is mindig becsapta.25 Jászi e tanulmányában úgy látta, hogy Magyarország a két világháború között „a régi, feudális nacionalista úton tovább akarta folytatni hatalmi politikáját”, Csehszlovákia viszont megalakulása óta a „kispolgári nacionalizmus szellemében homogén, tiszta, egységes nemzeti állam akart lenni, izoláltan, nem törődve a környező népekkel.”26 S ez mindkét országot tévútra vitte. 1954 júliusában jelent meg a „Realisták” és „utópisták” a nemzetköziségről című tanulmánya, amelynek kiinduló pontja, hogy az Amerikai Egyesült Államok, mint a nyugati világ vezető nagyhatalma kénytelen szembe nézni a világméretű szovjet kommunista terjeszkedéssel. Az ezzel kapcsolatos teendőkről folyó sokoldalú vita résztvevői a címben megjelölt két csoportra oszthatók. Jászi először néhány „realista” véleményt idézett, például G. F. Kennan volt moszkvai nagykövetét, aki szerint a „diplomácia célja nem erkölcsi felsőbbrendűségünk dokumentálása, hanem az erők egyensúlya legyen.”27 Ezt egészíti ki H. J. Morgenthau chicagói professzor véleménye: Az utópista azt hiszi, hogy az ésszerű és erkölcsös politikai rend elérhető, mert az ember alapvetően jó és nevelhető. A realista viszont abból indul ki, bármilyen tökéletlen is a világ, annak oka az emberi természetben gyökerezik, tehát ezt tudva kell megpróbálni a világon javítani. Morgenthau hivatkozott a magyar Kari Mannheimre is, miszerint az „uralkodó osztályok ideológiákat csinálnak az igazi realitás elhomályosítására, míg az elnyomottak utópiákat gyártanak törekvéseik igazolására.”28 25 Uo. 336. 26 Uo. 27 Jászi: „Realisták” és „utópisták” a nemzetköziségről. Látóhatár, 1954. 4. 219. 28 Uo. 220. 148
