Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)
Salamon Konrád: Jászi Oszkár és a Látóhatár
Magyar Látóhatár Duna-völgyi föderációt megalkotni? címmel. A januárban megjelent első részben általános elméleti kérdésekkel foglalkozott. Abból indult ki, hogy a XX. század elejei Magyarországon elterjedt volt Pikier Gyula jogfilozófus „belátásos elméletnek” nevezett gondolata, miszerint: ,jobb volna egy szövetségben eredményesen és összhangban dolgozni, nyelveinket és kultúráinkat békésen ápolni, mint a nemzeti szuverenitás nagyobb dicsőségére egymás ellen küzdeni, koplalni és a csatatereken idegen érdekekért elvérezni.”18 E gondolatot - melynek a szomszédos népek körében is volt néhány híve - az első világháború elsöpörte. Ezt követően Jászi arra hívta fel a figyelmet, hogy a föderáció csak Svájcban és az Amerikai Egyesült Államokban valósult meg, mert ebben a két országban volt meg az előzetes feltételnek számító demokrácia. A föderáció ugyanis csak a „demokrácia szelleméből születhet meg.” Ezzel szemben a „régi szövetségek arisztokratikus vagy dinasztikus jellegű képződmények voltak a katonai főhatalom gyakorlói között.” E felső körök hatalmi játszmái közepette e társadalmakban nem alakulhattak ki a föderáció előfeltételei. A „föderációk ugyanis feláldozzák a régi szuverenitások egy tetemes részét és új szuverenitást létesítenek a régiek felett”, s mindez „alulról jön szabad egyének akaratából.”19 A Habsburg monarchiában egymással vetélkedő nemzetek kölcsönös gyanakvása következtében mindez nem valósulhatott meg, de hasonló gondok még napjaink Európai Uniójában is felvetődnek. Jászi ugyanakkor joggal tartotta eredménynek és biztató példának, hogy Nyugat-Európa a második világháború után a „széles körű demokrata integráció” megteremtésével a föderáció útjára lépett, amelynek nemcsak gazdasági, de lelki és szellemi előfeltételei is vannak. Ezt követően összefoglalta a föderáció legfontosabb feltételeit: „Csak olyan emberek és népek föderálhatnak, akik már át vannak itatva a demokratikus egyenlőség gondolatától, akik az államot nem öncélnak, hanem szabad emberek eszközének tekintik.” Sőt, azt a sokak számára talán meglepő mondatot is leírta, hogy a „föderáció a kereszténység politikai formája.” Jászi ugyanis nagyra értékelte a kereszténydemokrata és keresztényszociális 18 Jászi: Miért nem sikerült a Duna-völgyi federációt megalkotni? I. Látóhatár, 1953. 1. 13. 19 Uo. 13-14. 144
