Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)

Salamon Konrád: Jászi Oszkár és a Látóhatár

Salamon Konrád: Jászi Oszkár és a Látóhatár

törekvéseket, remélve tőlük az emberek és népek közti megértés kiteljesítését. S arra is felhívta a figyelmet, hogy „életképes föderáció csak oly államok között lehetséges, melyeknek megközelítőleg homogén gazdasági, politikai és kulturális struktúrájuk van.”20

Mindezekből logikusan következik, hogy a konföderáció akadályai az első világháború végén Magyarország számára legyőzhetetlenek voltak. S ezzel áttért tanulmányának második, a márciusi számban megjelenő témakörére. Tényként állapíthatta meg, hogy az őszirózsás forradalom után Magyarországon erős volt a föderáció gondolata. Ezt bizonyítja, hogy 1918. november 3-án száz magyar író és művész kiáltványban követelte: a kormány lépjen érintkezésbe a többi közép-európai népek (cseh, szlovák, lengyel, erdélyi, román, délszláv, osztrák, ukrán) nemzeti tanácsaival egy szövetség megalakítása végett. Az első aláíró Ady Endre volt. Eltökéltségüket mutatta, hogy kijelentették: „a nemzetek önrendelkezési jogának még a történelmi határok se legyenek akadályai.”21

Ez a felbuzdulás egy demokrata föderáció kezdete lehetett volna, annak ellenére, hogy a Károlyi-kormány a történelmi határok feladásával nem értett egyet. Ugyanakkor hatott rá a „magyar szellemi erők eme sikolya”, mely - az európai nemzeti káoszban - az igazi jövő egyedüli szava volt. Ezzel összhangban a kormány a feladatait így fogalmazta meg: 1. Hangosan tiltakozni a győztesek önkénye ellen, a határok kijelölésével kapcsolatban megmenteni a népszavazás elvét, hogy lehetőleg kedvezővé lehessen tenni az ország határait. 2. Megóvni a Kárpát-medence régi gazdasági, közlekedési egységét. 3. Küzdeni a leendő konföderatív államrendért.

E cél érdekében a kormány 1918. november 24-én kiáltványt intézett a nemzetiségekhez, amelyet mindegyikük nyelvére lefordított. Ebben szóltak arról, hogy az új magyar népkormány minden téren teljesíti a nép igazságos akaratát, minden nép az anyanyelvén maga intézi a saját ügyeit, s a több évszázados gazdasági kapcsolatok miatt is szükséges az eddig együtt élő népek együttműködése, sőt ennek kibővítése: „Testvérek! Ne küzdjünk... egymás ellen, menjetek inkább és szóljatok így cseh, jugoszláv, román és ukrán testvéreiteknek: Ne bántsátok Magyarországot! Mert hiszen ez már nem az a

20 Uo.14-15.

21 Jászi: Miért nem sikerült a Duna-völgyi federációt megalkotni? II. Látóhatár, 1953. 2. 92.

145