Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)
Salamon Konrád: Jászi Oszkár és a Látóhatár
Magyar Látóhatár orosz irodalommal, áttételesen e térség sorsközösségének gondolatával, továbbá Bartóknak az európai zenével való kapcsolatával. A magyarországi szellemi életről beszámolva pedig ismertette a lap a népi írókkal szembeni újabb kommunista támadásokat, megemlékezve arról, hogy egy éve szűnt meg az Illyés Gyula irányította Válasz, a magyar szellem egyedül maradt fóruma, melynek utolsó száma „a magyar szellemi és tudományos élet végső segélykiáltása volt.”2 Borbándiék meglepetése érthető, ugyanis nem volt közismert, hogy Jászit az övékéhez hasonló gondolatok foglalkoztatták, valamint kezdettől fogva nagy figyelemmel és rokonszenvvel kísérte a népi-falukutató mozgalom kibontakozását, s helytelenítette az urbánusok támadásait. 1938-ban a következőket írta Supka Gézának: „Féja Géza munkásságát én a legnagyobb figyelemmel kísérem, és nagyszerű könyvét (Viharsarok) gyakran lapozom. Az ő és társainak mozgalma ma az egyetlen 'otthon', amiből új élet fakadhat. Épp ezért a Hatvány epés kritikáját nem helyeslem és a Századunk sem találta meg eddig az igazi hangot a 'szociográfusokkal' szemben.”3 Jászi számára tehát az 1950-es években továbbra is a népi mozgalom, s a népi gondolat maradt a „magyar föltámadás” egyik reménye. S arról sem volt tudomásuk, hogy Kovács Imre 1948 júliusában levélben kereste meg Jászi Oszkárt, hogy segítsen a magyar demokratikus emigrációnak, aki ezt a lehetőségeihez mérten meg is ígérte, annál is inkább, mert mint írta: talán ő volt az első Amerikában, aki A néma forradalmat ismertette.4 Mindezt kiegészítették az 1952. november 22-én - immár a Látóhatár munkatársaként - Szabó Zoltánnak írt szavai: „Nagy öröm és vigasz nekem, hogy az a kis kör, melyben egyedül látom a jövő reményét, a lényeges pontokon folytatja az (1918) októberi célkitűzéseket. A. Látóhatáron kívül valóban nincs más hely széles e világon, ahol a messze néző és becsületes magyar gondolkodás otthonra találna.”5 A Látóhatár 1951. 3. (május-júniusi) számában jelent meg Jászi Oszkár első írása Kelet és Nyugat harca címmel. (Ezt a tanulmányt a 4. számban újra közölték.) Jászi kiinduló pontja, hogy a Nyugat és a Kelet közti ellentét 2 Janus: Szembenézve. Látóhatár, 1950. 1.43. 3 Jász Oszkár levele Supka Gézához. Fénymásolata a Féja család birtokában. 4 Kovács András szerk.: Hosszú, forró nyár Amerikában, Bp., 2014, 125-130. 5 Jászi: Öröm és vigasz. Látóhatár, 1975. 5. 404. 140
