Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)
Salamon Konrád: Jászi Oszkár és a Látóhatár
Salamon Komád: Jászi Oszkár és a Látóhatár Salamon Konrád JÁSZI OSZKÁR ÉS A LÁTÓHATÁR „Nekem mindig kell egy jó Valaki, Kit emeljek magam fölött a trónra: Jászi Oszkár már évek hosszatán Különb, mint sem kezem saruját oldja. Hitvallásom és hős őrületem Az ő diktáló, tiszta leikétől függ. Ez is asszonyosság, de szívvel állom: A Jásziság én akart ideálom. ” (Ady Endre) A népi gondolatnak a kommunista diktatúra hatalomra jutása után emigrációba kényszerült képviselői 1950 őszén elhatározták, hogy folyóiratot indítanak Látóhatár címmel. Borbándi Gyula, Borsos Sándor, Gál Mihály, Molnár József, Pap István és Vámos Imre előkészítő és szervező munkájának eredményeként 1950 novemberében megjelent a folyóirat első száma. Ez a 320 példányban sokszorosított szerény, kőnyomatos kiadvány a vártnál nagyobb figyelmet keltett. A demokratikus emigráció munkatársnak felkért legnevesebb képviselői: Márai Sándor, Cs. Szabó László, Szabó Zoltán, Kovács Imre, Zilahy Lajos, Nagy Ferenc, Barankovics István, Auer Pál, Kárász Artúr és Juhász Vilmos készségesen ígértek kéziratokat. „A legnagyobb nyereségnek azonban - emlékezik Borbándi - Jászi Oszkárt éreztük, aki Vámos Imre felkérő levelére oly rokonszenwel és melegséggel válaszolt, hogy meg sem értettük azonnal, mi nyerhette meg a tetszését a gyarló kiállítású, neki ismeretlen fiatalok által előállított folyóiraton.”1 Jászi rokonszenvét az keltette fel, hogy a Látóhatár első száma az ő felfogásához hasonlóan foglalkozott a magyar sors kérdéseivel; a keleteurópai parasztság kommunista uralom alatti helyzetével, a marxizmus és bolsevizmus kártékony képtelenségével, a kelet-európai és mindenekelőtt az 1 1 Borbándi Gyula: A magyar emigráció életrajza 1945-1985. Bp., 1989., I., 254. 139
