Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)
Monostori Imre: Borbándi Gyula Jászi Oszkár-képe: a népi mozgalom eszmei gyökereinek újraértelmezése
Magyar Látóhatár gyarországot a románoknak stb. Borbándinak erre a magatartásra, illetve érvelésre kétféle válasza van. Az elsőnek a történelmi vizsgálatok valóságán kell alapulnia (amelyek ezeket a szélsőséges ítéleteket nem támasztják alá, sőt cáfolják azokat), a második választípus előtt pedig azt kell figyelembe venni, hogy Jászi hatalmas - némelykor valóban ellentmondásos - szellemi pályát futott be. Tehát: „Jászit annak alapján illenék megítélni, amivé hosszú élete alatt lett, ahová szellemi és emberi fejlődése során eljutott, és ne azoknak a nézeteknek, nyilatkozatoknak vagy tetteknek az alapján, amelyek ifjúkorában vagy belpolitikai harcokban születtek.”91 A Jászi-rajzolatok Borbándi memoárjaiban és folyóirat-történetében - egy másik időmetszetben már korábban láthattuk - folytatódtak; az utolsó írása Jászival kapcsolatban egy recenzió: Litván György 2003-ban megjelent hatalmas terjedelmű Jászi-életrajzát méltatja. Itt is hangoztatja, hogy a magyar szellemi életben még mindig nem került méltó helyére Jászi alakja és szelleme, ennek fő okai a tudatlanság és a rossz, a makacs a hosszú évtizedek óta tartó beidegződések. Holott mind a saját korában, mind napjainkban a 20. század legnagyobb szellemi jelenségei közé tartozott, tartozik. S itt is fő érvként szerepel a cikkíró nagy, legnagyobb élménye Jászi Oszkárról, midőn felidézi 1954-es oberlini látogatásának egyik fontos epizódját. „A living-room közepén elhelyezett kerek nagy asztal mellett ülve Jászi két kezével a lakásban is magával hordott botjára támaszkodva azt mondta, hogy a népiek fellépése óta figyelemmel kísérte működésüket, és ha nem értett is egyet mindenben és mindenkivel, úgy véli, azt igyekeztek folytatni, amire, más körülmények és feltételek között ő és a Huszadik Század is törekedett. A törekvések rokonsága a magyarázata a népiség iránti rokon- szenvének”92 S a kör e ponton végleg bezárult, mondhatnánk némi publicisztikai fordulattal: a hajdani egyetemista megsejtései Jászi összekapcsolhatóságáról a magyar népi mozgalommal sok évtizedes érlelődés után számára bizonyossággá váltak. 911. m. 56. 92 Borbándi Gyula: Egy dunai ember. Litván György. Jászi Oszkár. = Kortárs, 2004/7. 105-111. Idézet: 109. 138
