Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)
Monostori Imre: Borbándi Gyula Jászi Oszkár-képe: a népi mozgalom eszmei gyökereinek újraértelmezése
miként jeleztük - 1976-ban jelent meg Németországban, az ezt a munkát értékelő — már hivatkozott — hosszú levél-vélemény Bibó István részéről 1978-ban született. Az ezt a tanulmány értékű elemzést is figyelembe vevő, átdolgozott magyar nyelvű változat 1983-ban New Yorkban, Püski Sándornál látott napvilágot, a hazai (második) kiadás pedig 1989-ben - már az itthoni Püski Kiadó jóvoltából keltett nagy feltűnést. Az alábbiakban e kitűnő - azóta sem felülmúlt - szintézis azon részeire irányítjuk a figyelmet, amelyekben Borbándi a polgári radikálisok, elsősorban Jászi érdemeit mutatja be, s méltatja a századelő félfeudális magyar agrártársadalmi viszonyainak föltárásában, leírásában tett szellemi erőfeszítéseit, melyek alapján - Borbándi régi meggyőződése szerint - Jászi Oszkár ide vonatkozó munkássága a magyar népi szociográfia és a népi mozgalom, a népi ideológia fontos elemeinek bizonyos pontokon szellemi előfutára volt. Hangsúlyozni érdemes a „bizonyos pontokon” megszorítást, mivel Borbándi azt is érzékelteti ebben a tudományos munkájában, hogy a polgári radikalizmus és a népi gondolat között nincs eszmei azonosság: a népjólét kérdései például a népi írók gondolkodásában sokkal erősebb hangsúlyt kaptak. Könyve elején Borbándi alfejezetet szentel a polgári radikalizmusnak a földkérdés tekintetében kifejtett nézetei, állásfoglalásai bemutatására. „Jászi Oszkár például a feudalizmusban és a nagybirtokrendszerben elsősorban politikai hatalmi kérdést látott” - írja. „A Huszadik Században 1907-ben közölt terjedelmesebb tanulmányában is az a fő követelése, hogy a főurak és főpapok hatalmát és befolyását meg kell tömi. [...] Viszont az ipar, a pénzintézetek és a nagykereskedelem összefonódását a mezőgazdasággal, a bankok által történt földvásárlást a fejlődés magasabb lépcsőjének és a gazdasági fölény jelének tekintette. Jászinak tehát fontosabb volt a főúri osztály térdre kényszerítése, mint a nincstelen parasztok földhöz juttatása.” Jóllehet Jászi számos megnyilatkozásában elismerte a paraszti kisbirtok, a szövetkezeti mozgalom létjogát, rendre visszatért oda, hogy a dúvad feudalizmusra a szabályozott kapitalizmus lehet a gyógyír.56 Arra is rámutat itt Borbándi, hogy Jászi, Jásziék mozgalma megmaradt egy szűk városi értelmiségi rétegen belül, nem talált kapcsolatokat a vidékkel. Holott Jászinak ezzel kapcsolatban is voltak ideái. Például - idéz Borbándi - 'csak széles paraszti Monostori Imre: Borbándi Gyula Jászi Oszkár-képe... 56 Vő.: Borbándi Gyula: A magyar népi mozgalom. A harmadik reformnemzedék. 2. kiad. ,Bp., 1989, Püski, 19-20. 127
