Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)
Monostori Imre: Borbándi Gyula Jászi Oszkár-képe: a népi mozgalom eszmei gyökereinek újraértelmezése
Magyar Látóhatár és földmunkás néprétegek öntudatra ébredéséből és szervezéséből nőhet ki a magyar szabadság fája', vagy: 'a parasztkérdés a jövendő magyar politika tulajdonképpeni gerince'.57 Monográfiájának egy másik helyén azt is megmutatja a szerző, hogy a húszas és a harmincas években a különböző szervezésű és beágyazottságú reformklubok némelyikének ifjú értelmiségi köreiben, így például a Bartha Miklós Társasságban jó neve volt Jászinak, a hallgatók, tagok olvasták írásait - különösen a nemzetiségi kérdésről szó- lóakat - és vitatkoztak róluk. „így került a Bartha Miklós Társaság szellemi arculatának kialakítói közé az újabb kori magyar irodalom nagyjain kívül a polgári radikalizmus emigrációban élő legjelentősebb alakja is.”58 A népiek emigrációs korszakát tárgyaló részben újból felbukkan Jászi Oszkár szerepe, s valóságos alakja. Borbándi hangsúlyozza, hogy a polgárságra alapozott hajdani szemlélete az emigrációban módosult (emlékezhetünk itt például a „Leszámolás ’’-nyilatkozatára), belátta, hogy a magyar polgárság nem képes az ország sorsán változtatni, s mivel a munkásság vezetése vagy a Horthy-rezsimmel paktál (szocdemek), vagy a Szovjetuniót kívánja (kommunisták), „csak a parasztságra épülhet egy általa kívánatosnak tartott radikális demokrácia. Ezért fűzött reményeket a népi mozgalomhoz, és kísérte figyelemmel a népi eszme terjedését.[...] Ebből a megfontolásból támogatta írásaival a Látóhatárt, és folytatott kiterjedt levelezést szerkesztőivel, illetve munkatársaival.”59 (Lábjegyzetben: „Jászi ezt a felfogását megerősítette és bővebben kifejtette e könyv szerzőjének 1954 májusában [helyesen: áprilisában] - az Ohio állambeli Oberlinben - folytatott beszélgetésében.”60) A Jászi-recepció Magyarországon 1956 után A szocialista-kommunista időkben sokáig egyértelműen ellenségnek minősült Jászi Oszkár: többek között az 1956-os ideológiai „zűrzavar” egyik távoli előzményének tekintették. (A népi mozgalom ideológiájával egyetemben.) Idézhetjük ezzel kapcsolatban - példaként - a korszak egyik ismert társadalomkutatójának a magyar polgári radikalizmusról írt (1960-ban 57 Idézetek és bibliogáfiai hivatkozások: i. m. 20., 28. 58 I. m. 121. 591. m. 458. 60 I. m. 464. 128
