Lóránt Károly (szerk.): A rendszerváltáshoz vezető út. Gazdaságpolitikai visszaemlékezések - RETÖRKI könyvek 7. (Lakitelek, 2015)
A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út - Lóránt Károly: A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út
A rendszerváltáshoz vezető út tibilis adósságállomány - nagyobb részben a dollár jenhez képesti leértékelődéséből származó árfolyamveszteség miatt55 - 1987 végéig megkétszereződve 13,7 milliárd dollárra emelkedett, és a rendszerváltás előestéjére, 1989. december 31-ére elérte a 14,7 milliárd dollárt. Ebből az ország tényleges forrásbevonása az 1971-1990 közötti időszakban mindössze 1,2 milliárd dollár volt, az adósság többi részét a felhalmozódott kamat és az árfolyamveszteség tette ki. A radikális reformok a hivatalos gazdaságpolitika rangjára emelkednek A kedvezőtlen gazdasági eredmények nyomán a politikai vezetés megingott, és tisztáldozatra kényszerült. Lázár Györgyöt 1987 júniusában Grósz Károly követte a miniszterelnöki székben. Ám Grósz miniszterelnöksége sem hozott érdemleges változást. Bár a Grósz-féle gazdasági program egyértelműen a gazdasági stabilitás megvalósítását, az eladósodási tendencia megállítását tűzte ki célul, és ennek érdekében életszínvonal-áldozatokat is hajlandó volt vállalni, megvalósításra nem a Grósz-féle stabilizációs koncepció, hanem a gazdasági liberalizálás eszmerendszerére épülő program került. A korábban többnyire agitációs és propagandamunkával foglalkozó Grószt liberális közgazdászai meggyőzték, hogy az akkor már teljesen eladósodott és nyilvánvaló strukturális problémákkal küszködő országnak az a legnagyobb problémája, hogy nincs az Európai Gazdasági Közösségben alkalmazott adórendszere. Dr. Medgyessy Péter akkori pénzügyminiszter a parlament 1987. szeptemberi ülésén a következőket mondta: „Ahhoz, hogy a világgazdasági követelményekhez igazodó gazdasági szerkezetátalakulás igazán meginduljon, új ár- és adórendszer szükséges. Az adóreform [...] a jól gazdálkodó vállalatoknak adott nagyobb mozgástér révén elősegíti a szerkezetátalakítást, a műszaki megújítást s ezáltal az eladósodás növekedésének mérséklését... Tudni kell, hogy az új eszközök alkalmazása mellett sem számíthatunk látványos, gyors eredményekre, csak arra, és ez nem kevés, hogy két- három év alatt sikerül gazdaságunkat stabilizálni.” Hogy dr. Medgyessy 55 Ebben az időben adósságállományunk mintegy harmada jen-adósságból állt. Amikor a dollár 50 százalékkal leértékelődött a jenhez képest, dollárban számolt adósságunk 3 milliárd dollárral nőtt, ezt a változást nevezik árfolyamveszteségnek. 78
