Lóránt Károly (szerk.): A rendszerváltáshoz vezető út. Gazdaságpolitikai visszaemlékezések - RETÖRKI könyvek 7. (Lakitelek, 2015)

A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út - Lóránt Károly: A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út

Péter elhitte-e, amit mondott, azt ma már nehéz volna megítélni, minden­esetre Grósz vállalta az adórendszer bevezetését. Az adórendszer bevezetésének nem az volt a legnagyobb hibája, hogy a beígért eredményeket (hogy a gazdaságot két-három éven belül stabilizálni lehet) nem hozta, hanem az, hogy elterelte a figyelmet a gazdaság valós problémáiról, az eladósodásról, a gazdasági szerkezet konzerválódásáról. A reformközgazdászok által folyamatosan szorgalmazott radikális re­formok az MSZMP KB 1988. július 13-14-ei ülésén emelkedtek a hivata­los gazdaságpolitika rangjára. A KB-ülés előterjesztésében két variáns sze­repelt, amelyek közül az „A” tartalmazta a liberális koncepciót. Ennek része volt az import liberalizálása, a forint leértékelése, az ár- és bérrendszer át­alakítása, a teljes foglalkoztatottságra való törekvés feladása, a gazdasági kötöttségek oldása (dereguláció), a szabad árak körének növelése, a gazda­sági centralizáció csökkentése, a támogatások folyamatos megszüntetése és az ún. szigorú monetáris politika, vagyis a pénzkínálat szűkítése. Az im­port teljes liberalizálását négy év alatt kívánták végrehajtani, amit végül ké­sőbb az MDF-kormány három évre csökkentett. Az előterjesztő Németh Miklós, az MSZMP gazdaságpolitikai ügyekkel foglalkozó titkára, a Politikai Bizottság tagja, nem kötelezte el magát, de jelezte, hogy a Politikai Bizottság az „A” változat mellett foglalt állást. Ezzel persze a kérdés tulajdonképpen eldőlt, és ezt tudván, a felszólalók döntő többsége az „A” változatot támogatta. A Központi Bizottság mintegy száz­tagú testületében hárman szavaztak a neoliberális gazdaságpolitikai javas­latok ellen: Bartha Ferenc, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, Berecz Frigyes ipari miniszter és Nagy Sándor, a SZOT titkára. Bartha Ferenc, a Magyar Nemzeti Bank elnöke kijelentette, hogy az „A” variáns nem reális, mert olyan mértékű liberalizációt hirdet meg, amely megbontja az IMF-fel kötött megállapodásokat. Berecz Frigyes ipari mi­niszter illúziónak minősítette az „A” változat azon feltételezéseit, hogy a meghirdetett reformok ellenében több hitelt vehetünk fel a nemzetközi pénzpiacon, és megjegyezte, hogy hiteltörlesztésként reformintézkedéseket nem fogadnak el tőlünk, csak árut. Még Berend T. Iván is, aki egyébként kiállt az „A” változat mellett, jelezte, hogy a világgazdasági tapasztalatok alapján a liberalizálás mindenütt súlyos zavarokkal, ugrásszerű munkanélkü­liséggel jár együtt. A kérdés azonban a Politikai Bizottságban már eldőlt, a Központi Bizottság jóváhagyására csak a felelősség szétterítése érdekében volt szükség. A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út 79

Next

/
Oldalképek
Tartalom