Lóránt Károly (szerk.): A rendszerváltáshoz vezető út. Gazdaságpolitikai visszaemlékezések - RETÖRKI könyvek 7. (Lakitelek, 2015)
A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út - Lóránt Károly: A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út
Péter elhitte-e, amit mondott, azt ma már nehéz volna megítélni, mindenesetre Grósz vállalta az adórendszer bevezetését. Az adórendszer bevezetésének nem az volt a legnagyobb hibája, hogy a beígért eredményeket (hogy a gazdaságot két-három éven belül stabilizálni lehet) nem hozta, hanem az, hogy elterelte a figyelmet a gazdaság valós problémáiról, az eladósodásról, a gazdasági szerkezet konzerválódásáról. A reformközgazdászok által folyamatosan szorgalmazott radikális reformok az MSZMP KB 1988. július 13-14-ei ülésén emelkedtek a hivatalos gazdaságpolitika rangjára. A KB-ülés előterjesztésében két variáns szerepelt, amelyek közül az „A” tartalmazta a liberális koncepciót. Ennek része volt az import liberalizálása, a forint leértékelése, az ár- és bérrendszer átalakítása, a teljes foglalkoztatottságra való törekvés feladása, a gazdasági kötöttségek oldása (dereguláció), a szabad árak körének növelése, a gazdasági centralizáció csökkentése, a támogatások folyamatos megszüntetése és az ún. szigorú monetáris politika, vagyis a pénzkínálat szűkítése. Az import teljes liberalizálását négy év alatt kívánták végrehajtani, amit végül később az MDF-kormány három évre csökkentett. Az előterjesztő Németh Miklós, az MSZMP gazdaságpolitikai ügyekkel foglalkozó titkára, a Politikai Bizottság tagja, nem kötelezte el magát, de jelezte, hogy a Politikai Bizottság az „A” változat mellett foglalt állást. Ezzel persze a kérdés tulajdonképpen eldőlt, és ezt tudván, a felszólalók döntő többsége az „A” változatot támogatta. A Központi Bizottság mintegy száztagú testületében hárman szavaztak a neoliberális gazdaságpolitikai javaslatok ellen: Bartha Ferenc, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, Berecz Frigyes ipari miniszter és Nagy Sándor, a SZOT titkára. Bartha Ferenc, a Magyar Nemzeti Bank elnöke kijelentette, hogy az „A” variáns nem reális, mert olyan mértékű liberalizációt hirdet meg, amely megbontja az IMF-fel kötött megállapodásokat. Berecz Frigyes ipari miniszter illúziónak minősítette az „A” változat azon feltételezéseit, hogy a meghirdetett reformok ellenében több hitelt vehetünk fel a nemzetközi pénzpiacon, és megjegyezte, hogy hiteltörlesztésként reformintézkedéseket nem fogadnak el tőlünk, csak árut. Még Berend T. Iván is, aki egyébként kiállt az „A” változat mellett, jelezte, hogy a világgazdasági tapasztalatok alapján a liberalizálás mindenütt súlyos zavarokkal, ugrásszerű munkanélküliséggel jár együtt. A kérdés azonban a Politikai Bizottságban már eldőlt, a Központi Bizottság jóváhagyására csak a felelősség szétterítése érdekében volt szükség. A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út 79
