Lóránt Károly (szerk.): A rendszerváltáshoz vezető út. Gazdaságpolitikai visszaemlékezések - RETÖRKI könyvek 7. (Lakitelek, 2015)
A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út - Lóránt Károly: A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út
terjesztő. A reform előirányozta a piaci eszközök fokozott alkalmazását, ami - többek között - magában foglalta az import liberalizálását, a forint leértékelését, az ár- és bérrendszer átalakítását és a teljes foglalkoztatottságra való törekvés feladását. Az import teljes liberalizálását négy év alatt kívánták végrehajtani, amit végül az MDF-kormány három évre csökkentett. A Központi Bizottság mintegy száztagú testületében hárman szavaztak a neoliberális gazdaságpolitikai javaslatok ellen: Bartha Ferenc, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, Berecz Frigyes ipari miniszter és Nagy Sándor, a SZOT titkára, de még Berend T. Iván is, aki egyébként kiállt a neoliberális javaslatok mellett, felhívta a figyelmet arra, hogy a világgazdasági tapasztalatok alapján a liberalizálás mindenütt súlyos zavarokkal, ugrásszerű munkanélküliséggel jár együtt. A figyelmeztetések azonban a mindenkori döntéshozókat nem befolyásolták, a neoliberális koncepció vált a rendszerváltás meghatározó gazdaságpolitikai ideológiájává, amelyet az MDF-kormány is teljes mellszélességgel vállalt, noha eredeti koncepciója nem a neoliberalizmusra épült. A nyolcvanas évek gazdasági fejlődését a stop-go ciklusok jellemezték, egy-két évi mérsékelt fellendülést éles visszaesés követett. Az 1978. évi gazdaságpolitikai fordulatot követő fékezés során a gazdasági növekedés évi egy-két százalékos ütemre esett vissza, különösen nagymértékű volt a felhalmozás visszaesése. Ennek révén 1984-ig a külgazdasági egyensúlyt igen nagy mértékben sikerült javítani. 1984-ben a nem rubel relációjú külkereskedelmi forgalomban az 1978-as 1300 millió dolláros hiánnyal szemben 650 milliós aktívumot sikerült elérni. Az aktívum tartós fennmaradásához azonban kevés reményt fűzhettünk, az ugyanis teljes egészében a szovjet relációjú konvertibilis elszámolású egyezményekből (elsősorban gabona-, hús- és kőolaj-egyezményből) származott, méghozzá oly módon, hogy olajimportunkat a konstrukció keretében csökkentettük, és kértük az export dollár fizetéssel való ellentételezését. Az 1984. évi, látszólag kedvező külgazdasági eredmények és a már évek óta tartó reálbércsökkenés együttesen a politikát arra késztette, hogy újból keresse a gazdaság dinamizálásának lehetőségeit. Az 1986. évi terv már tartalmazta is a dinamizálás céljait. Az élénkítési intézkedések hatására a belföldi felhasználás, ezen belül elsősorban a beruházások, 1986-ban és 1987-ben gyorsan növekedtek, és ezzel egyidejűleg a külgazdasági egyensúly nagymértékben, közel másfél milliárd dollárral romlott. A konverA gazdasági rendszerváltáshoz vezető út 77
