Lóránt Károly (szerk.): A rendszerváltáshoz vezető út. Gazdaságpolitikai visszaemlékezések - RETÖRKI könyvek 7. (Lakitelek, 2015)
A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út - Lóránt Károly: A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út
A rendszerváltáshoz vezető út lajdonosuk, mert „az állam, mint tudjuk, rossz tulajdonos”.47 Két új vállalatirányítási formát alakítottak ki, a kollektíva által vezetett vállalati formát és a vállalati tanács által vezetett vállalati formát. Az előbbinél a stratégiai tulajdonosi jogokat a dolgozók gyűlése gyakorolta, az utóbbinál pedig a vállalati tanács, amelynek több mint fele a dolgozók választott képviselőiből, kevesebb mint fele a vállalati vezetésnek az igazgató által kinevezett képviselőiből áll. A vállalatok mintegy a fele került a vállalati tanácsi és mintegy negyede a kollektíva által vezetett formába. Az áttérés 1985-86-ban valósult meg. Ez az átszervezés szerény vállalatdecentralizálásra is módot adott: a vállalatok belső egységei lehetőséget kaptak annak megvitatására, hogy nem akamak-e külön vállalattá alakulni. Az önállósult egységek száma azonban igen kevés volt, nem érte el a százat. Az új vállalati formák nem váltották be a hozzá fűzött reményeket, megnehezítették a vállalatok irányítását anélkül, hogy az óhajtott tulajdonosi érdekeltséget létrehozták volna, és nagyon hamar, az 1989-es átalakulási törvénnyel jelentőségüket vesztették. Fordulat és reform (1987) A nyolcvanas évek első felének reformjai nem tudták megoldani az ország problémáit, az ország gazdasági helyzete romlott, a külső adósság tovább növekedett. Ebből a reformerek azt a következtetést vonták le, hogy radikális átalakulásra van szükség. A Hazafias Népfront kezdeményezésére főleg a Pénzügyminisztérium Pénzügykutató Intézetének bázisán, de más kutatóintézetek szakembereit is bevonva, készült egy Fordulat és reform elnevezésű tanulmány, amely már mind a gazdasági, mind a politikai intézményrendszer területén radikális reformok szükségességét hirdette meg.48 kellett volna szüntetni. Erre azért nem kerülhetett sor, mert e vállalatok termékeire a gazdaságnak vagy a lakosságnak szüksége volt, szocialista relációból nem lehetett őket beszerezni, tőkés importra meg nem volt devizánk. így e vállalatokat végül is egyedileg valahogy megtámogatták. Ezért volt az egységesnek képzelt szabályozórendszerben több a kivétel, mint a szabály. A reformközgazdászok azonban a reformok reálgazdasági hatásaival sohasem foglalkoztak, a reformgondolatok kutatóintézeti íróasztalok melletti spekulációk formájában születtek. 47 A reformközgazdászok egyik gyakran emlegetett mantrája. 48 A tanulmányt Antal László, Csillag István, Lengyel László és Matolcsy György szerkesztette számos közreműködő részvételével. A résztvevők között volt például Asztalos 72
