Lóránt Károly (szerk.): A rendszerváltáshoz vezető út. Gazdaságpolitikai visszaemlékezések - RETÖRKI könyvek 7. (Lakitelek, 2015)
A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út - Lóránt Károly: A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út
A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út A tanulmány bevezetőjében megállapította, hogy: „A 80-as évek - különösen az 1985/86-os évek tapasztalatai - azt mutatják, hogy a magyar gazdaság súlyos helyzetben van. Nem az az alapvető probléma, hogy a külgazdasági egyensúly helyreállítása a tervezettnél sokkal kisebb hatékonyság-javulással megy végbe, ennélfogva súlyosabb társadalmi áldozatokat követel. A döntő kérdés a távlatok hiánya: a gazdaságban nem vagy alig indultak meg azok a szerkezeti alkalmazkodási folyamatok, amelyek egy későbbi kibontakozás, gyorsuló fejlődés hajtóerejévé válhatnának.” A szerzők hangsúlyozták azt a véleményüket, hogy „a jelenlegi gazdaságpolitika nem alkalmas sem a helyzet reális értékelésére, sem egy valóságos és szükséges fordulat megtételére”. És végső konklúzióként azt is levonták, hogy „A reformprogram nem korlátozható a szűkén értelmezett gazdaságra. Mivel megvalósulása a társadalomba és nem csak annak gazdasági szférájába beágyazott emberek magatartásán, cselekvésén múlik, ki kell terjednie a társadalmi viszonyok egyéb területeire, ezen belül a politikai viszonyokra.” A javasolt gazdaságpolitikai fordulat központi eleme a monetáris restrikció, vagyis a gazdaság pénzkeresletének szigorú mennyiségi korlátozása. A tervezésnek a naturális indíttatású többlépcsős ágazatterületi érdek- egyeztetésből a kormány gazdasági csúcsminisztériuma és a jegybank közötti folyamatos együttműködésben kialakuló pénzügyi tervezéssé kell válnia. A tulajdoni rendszert át kell alakítani, mert a gazdaság szereplőinek az állami tulajdon körében nincs valós tulajdonosi érdekeltségük. A hatékony szerkezetátalakulás az, amikor a jövedelmező export részaránya nő, a gazdaságtalan kivitel pedig visszaszorul. Ennek az átalakulásnak legeredményesebb ösztönzője az erőteljes valutaleértékelés lehet, párosulva egyrészt az egyedi exportösztönzők leépítésével, másrészt a belföldi jövedelem-felhasználás igen szigorú visszafogásával. László, Bokros Lajos, Kopátsy Sándor, Surányi György, Szalai Erzsébet, Várhegyi Éva és Voszka Éva a Pénzügykutató Intézetből, Bauer Tamás, Nagy Tamás, Tardos Márton a Közgazdaságtudományi Intézetből, továbbá Juhász Pál, Bőd Péter Ákos, Gombár Csaba, Tölgyessy Péter, Obláth Gábor szintén különböző kutatóintézetekből. 73
