Lóránt Károly (szerk.): A rendszerváltáshoz vezető út. Gazdaságpolitikai visszaemlékezések - RETÖRKI könyvek 7. (Lakitelek, 2015)
A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út - Lóránt Károly: A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út
A rendszerváltáshoz vezető út A kritikáknak - bár nagy részük aligha volt megkérdőjelezhető, mégis - összességében az volt a jellemzőjük, hogy irreális igényeket tükröztek akár a jövedelmezőség, akár a versenyképesség szempontjából. A magyar ipar- vállalatok helyzetét behatárolta a korábbi korokból örökölt technológia, a KGST-piacok jellemzői, a kelet-nyugati megosztottság és maga az ország kis mérete például ahhoz, hogy egy-egy szakágazatban több egymással versengő, korszerű nagyüzeme legyen. A többi KGST-ország, a hatvanas évek elhalt reformkísérleteit követően, szigorú tervgazdálkodást folytatott, a KGST-együttműködés kormányközi megállapodásokon és nem piaci kapcsolatokon alapult. A tőkés országok viszonylatában pedig a folyamatos devizaszűke miatt egyszerűen nem engedhettük meg magunknak, hogy a legszükségesebb importon kívül, versenyeztetés céljából, hozzunk be termékeket. E mellett e relációban érvényesült az úgynevezett COCOM-lista is,30 amely megakadályozta a legfejlettebb technológia beszerzését. A korszakban a gazdaságirányítás úgy történt, hogy bár nem volt tervlebontás, a minisztériumok a saját ágazataikra terveket dolgoztak ki, amelyek a legfontosabb mutatókat tartalmazták. Ide olyan mutatók tartoztak, mint például a bruttó termelés, a létszámigény, a beruházási igény, esetleg felhasználás abból a néhány tucat termékből (főleg alapanyagokból, energiahordozókból), amelyekre még termékmérlegek készültek (valamikor mintegy 3000 naturális termékmérleg készült, a hetvenes években a számuk mintegy százra csökkent). Az Országos Tervhivatalban azután összegezték ezeket az elképzeléseket, általában kiderült, hogy a beruházási igények másfél-kétszeresen haladják meg a nemzetgazdasági szintű számításokból lehetségesnek tartottat, és megkezdődött az alkudozás, hogy mely ágazatról mennyit kell lefaragni a nemzetgazdasági szintű egyensúly érdekében. A hetvenes években azok a vállalatok jártak e szempontból jobban, amelyek valamely központi gazdaságfejlesztési programhoz vagy rekonstrukciós programhoz tudtak csatlakozni. A gazdaságpolitika minden iparágat valamennyire akart fejleszteni (kellett is, hiszen a termékeire szükség volt), e tekintetben a döntő érv a növekvő hazai vagy exportigények kielégítése, eset30 A COCOM-lista egy a keleti blokk országait sújtó, multilaterális kereskedelmi embargó volt. A lista az embargót koordináló 1947-ben alapított bizottság, a Coordinating Committee for Multilateral Export Controls első két szavának rövidítéséből kapta nevét. A listán szereplő termékeket tilos volt az embargó alatt álló országokba (KGST, Kína) exportálni, hogy azok így egyre inkább lemaradjanak a fegyverkezési versenyben. 58
